acélpatkány SF blogja

2001-es kis szösszenet, remek kikapcsolódást nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt (hú dekereskedelmitévésreklámos lett… )

Frank Detomello (Bill Murray) egyedül neveli a kislányát, Shane-t (Elena Franklin). Ezzel nem is lenne baj, de Frank egyáltalán nem törődik az egészségével. Alig mozog, ápolatlan, mindenféle szeméttel tömi magát. Annyira nem foglalkozik azzal, mit eszik, hogy képes az állatkertben, egy majom szájából kiráncigált, a földről felszedett főtt tojást is megenni. És itt kezdődik az igazi kaland.

Frank szervezete ugyanis egy hatalmas város, tele milliárdnyi sejttel. Köztük él Ozmózis Jones, egy szebb napokat látott, kissé egoista és egyedi módszerekkel dolgozó fehérvérsejt. Az ő feladata a szervezetbe bejutó baktériumok és vírusok kiiktatása, ill. a szervezetben tevékenykedő gyanús alakok kiszűrése. Mint kiderül, régen összerúgta a port Frankváros polgármesterével, aki inkább törődik saját politikai pozíciójával, mint a város - és Frank - egyre nagyobb leépülésével. Jones most egy gyógyszer személyében új társat kap, Drix-et. A vagány Jones és az okoskodó, magát a legjobb sejtnek képzelő Drix először nem szívleli egymást, miután Jonest kirúgják az állásából azonban Drix mellé áll. A sejtek kezdetben azt hiszik, egyszerű náthával állnak szemben, később viszont szembesülniük kell, hogy egy eddig ismeretlen, halálos és könyörtelen vírus került Frank szervezetébe, és minden célja Frank halála.

Ami a film élőszereplős részét illeti, nem volt rossz, az más kérdés, hogy nekem nem tetszett. A rajzos animációk viszont nagyon. Igaz, tele van klisékkel és közhelyekkel, és nem is vicces annyira, mégis kellemes szórakozást nyújtott. Tetszettek a test különféle részeit bemutató helyszínek, a különböző sejtek, helyzetek, szófordulatok.Az animáció pedig nagyon jó, és ki is használják a szereplők nyújtotta lehetőségeket: magyarul a sejtek úgy formálják magukat, ahogy nem szégyen. Szóval egy kellemes kis filmecske, mely ugyan nem egy Roger nyúl a pácban, de jobb mint mondjuk a Space Jam.