Sokmindenről és semmiről
SF, Film, olvasmányok, Magán No Comments »Sokmindenről, de semmi konkrétról, a teljesség igénye nélkül.
Befejeztem a Pörgést. Nem állok le ismertetni, sok helyütt olvashatók róla velős kritikák. Nekem tetszett, remek könyv, de picit tényleg hosszú volt. Az ötletek jók, sőt, maga a végkonklúzió fantasztikus a Neumann-gépekkel meg az Átjáróval. A legjobban azokat a részeket élveztem, amikor ezekől a dolgokról írt Wilson (nomeg a Marshoz kapcsolódó dolgokról). Hiába, én márcsak ilyen vagyok, vonzódom a hihetetlen ötletekhez. Egyébként ez volt az a könyv, ami visszahozta az olvasási kedvemet. Az érdektelenségbe fulladt Maréknyi becsület félbehagyása és a középszerűnek mondható Státuszcivilizáció (ami bár elég rövidke, mégis igen nehezen tudtam befelyezni, Sheckley ide vagy oda) után nagyon elment a kedvem. De a Pörgés visszazökkentett. Persze még mindig nincs meg bennem az a lendület, ami mondjuk előző nyáron megvolt. Nagyon lassan haladok egy-egy könyvvel, bármennyire is magával ragad a történet vagy a világ. És az a furcsa, hogy a fölös időt nem filmnézésre fordítom. Gyakorlatilag nem csinálok semmit.
Ehhez kapcsolódik, hogy rámtört az alkotási vágy. Valamit csinálni akarok, valami produktívat. Miután elküldtem a Dickes írást (amire még csak egy válaszemailt se kaptam, és ez picit bosszant), nem találtam jó elfoglaltságot. Persze angolt kéne tanulnom, mert jövőre lesz az utolsó évem az alapképzésben, és ha nincs nyelvvizsgám, diplomám se lesz. De erre se tudom rávenni magam. Azonban (bármit) írni sincs lelki erőm, se ötletem - jól látszik ez abból, hogy Hadiösvény és Nita könyves oldalára is csak nagynehezen tudom rászánni magam, hogy írjak. Ezzel kapcsolatban továbbá arra a felismerésre jutottam, hogy szégyentelenül gyorsan elfelejtem a könyvek történetét, részleteit, szereplőit. Vannak könyvek, amiket tavaly olvastam, de már alig emlékszem rájuk, a régiekről nem is beszélve.
Ebből a megfontolásból döntöttem úgy, hogy (ha lesz pénzem, mert jelenleg nincs) megveszem az újonnan kiadott A város és a csillagokat. Egyszer, úgy 5-7 éve már olvastam, rémlenek is jelenetek, de nem annyira, mint szeretném. Pedig én amondó vagyok, hogy amit már egyszer olvastam (ez a könyvtárakból kivett könyvekre vonatkozik) azt nem veszem meg, ugyanis sok más könyv van, amire kevéske tőkémet fordíthatom. Persze most ismét jópár könyv felkerült a megvásárolandók listájára. A friss Zsoldos-díjas regényt is meg kívánom venni, bár saját pénztárcámhoz mérve még mindig szemérmetlenül drágának tartom. De bele kell törtődnöm, hogy 2000 forint alatt új könyvet nem nagyon fogok találni. És az ár nem mindig függ össze a “lapszámmal” - többek között ezért nem vettem még egy Dick regényt sem. És amíg el nem kezdődik a tanév, és nem kezd el lassan csordogálni az ösztöndíj a számlámra (ami idén remélem igen magas lesz, meg bízom a jegyzetboltban, ahol kedvezményt kapok), addig marad a helyi antikvárium. Ahol motanság igen jó könyveket találok nagyon jó áron. Tegnap pl. a Homályos zónát vettem 500 forintért, előtte Windhamtől az Újjászületést 300, a Visszatérést Lemtől 500 Ft-ért. És még elég sok jó könyv volt/van ott.
Említettem a filmeket. Nos, azért megnézek pár filmet. Legutóbb a Children of Men volt soros. És meg kell mondjam, sikeresen bekattantam tőle. Azonnal beszereztem jópár posztapokaliptikus filmet a Mad Maxtől a Delicatessenig, a Soylent Green-en át az Élethalálharcig. Persze még egyiket se néztem meg. Ahogy a nemrég megszerzett Mechanikus narancsot vagy a Southland Talest sem. De igyekszem ezt bepótolni. Persze felmerült egy olyan probléma, hogy bizonyos filmekhez vagy csapnivaló feliratot találtam, vagy semmilyet. Példa a Fiú és kutyája: semmilyen felirat sincs hozzá. A Mechanikus narancsé meg rosszul időzített, folyamatosan elcsúszik az állandó igazítások ellenére is. Szóval ezen bosszankodom egy sort, és akkor még nem is álltam le keresni olyan ritkaságokat, mint az Alphaville vagy Az utolsó part (amit egyszer szinkronnal láttam a TV-ben).
Visszatérve a könyvekhez, észrevettem (ugyanis egyik rigolyám hogy vezetem, mit olvastam és mit nem), hogy a saját meglevő könyveim (regények) közül most következik a 100. amit elolvasok (a valódi 100. már biztos megvolt, régen sokat olvastam könyvtárból). Persze ez a 158 regényhez képest kevés, de azért valami. Kérdés, hogy melyik legyen az? Eddig az Ezüst félhold blues-ra gondoltam (kedvet kaptam ugyanis az alternatív történelemhez), de az időközben történt események hatására erősen gondolkodom, hogy a Hiperballada legyen azt. Bevallom, László Zoltántól eddig csak novellákat olvastam, amik nagyon tetszettek. És mivel a Hb is alternatív történelemre épít, ráadásul cp, akkor épp itt az ideje, hogy elolvassam. Viszont egyre inkább félek attól, hogy a kitűzött célt, vagyis a korábban említett könyvek (pl. hícsí könyvek, Amíg világ a világ) elolvasását nem fogom tudni teljesíteni. Ez egy ilyen nyár.
Nameg az is közrejátszik, hogy a krónikus pénzhiány miatt nem nagyon mozdulok ki itthonról, és mivel az egyetemtől 300 kilométerre lakom, a barátaim többsége igencsak messze van. Így ez is kezd nagyon nyomasztóvá válni. Alig várom már az augusztus végét-szeptember elejét, hogy visszamehessek Szegedre. Pláne hogy két új szobatársat kapok, ami méginkább fúrja az oldalamat. Bár szakdolgozni nincs nagy kedvem (téma eddig Az Egyesült Arab Köztársaság (1958-61) külpolitikai megítélése, de ez még finomodhat), de mivel megtudtam, hogy a szakdogám csak 2 azaz kettő kreditet fog érni (egy előadás 3 kredites), ezért nem hiszem, hogy nagyon fogom törni magam, és nem fogok följárni Pestre levéltárazni.
