acélpatkány SF blogja

“Az volt a dolgunk, hogy jobbá tegyük a világot.”

Megkésve bár, és merően szubjektíven kívánok reflektálni a nemrég megjelent Watchmen filmre és az azt követő véleményekre.

A filmet nagy várakozás előzte meg, ez tény. Ám miután kijött, sokaknak nem tetszett, rengeteg lehúzó vélemény született róla. Bevallom, nem olvastam a képregényt, de el tudom képzelni, mennyire jó lehet az a mű, amit az évszázad 100 legjobb regénye közé választottak, egyedüli képregényként. Nos, egyetlen kérdése, vagy inkább megállapításom lenne ezzel kapcsolatban: mondjon nekem valaki olyat, hogy egy zseniális műből zseniális film készült (a Blade Runner kizárva, az nem ebbe a kalapba tartozik). A Watchmen esetében is ez lehet. Én, mivel nem ismerem a képregényt, letaglózva néztem a filmet, le tudott kötni, ami ritka. Adva volt két (legyen inkább három) olyan karakter, akikkel eddig nem nagyon találkoztam szuperhősös filmen: Rorschach és a Komédiás (meg Dr. Manhatten, de róla majd külön). Ezek a figurák gyakorlatilag a hátukon cipelték az egész filmet, nélkülük egy átlagmozi lett volna. Se Éjjeli Bagoly, se Silk Spectre, de még Ozymandias sem túl egyedi figura (mondjuk az ő jelleme a film végét ismerve megváltozik, de nem sokkal). Azonban mind az ábrázolt világ, mind a kimondott és megjelenített emberi természet olyan erővel épül bele a világba, hogy az valami hihetetlen. Mindennek, Vietnámnak, az utcai tűntetésnek, stb. csak egy szerepe van: megmutassa az ember sötét oldalát.

“Mi történt az amerikai álommal? Valóra vált!”

A Komédiás karaktere taszítja az embert: nem becsüli embertársait, senkit, nincsenek barátai, a legközelebb hozzá a legnagyobb ellensége áll. Mégis, ő az aki épp ezért meglátja az emberek és a társadalom igazi arcát. Cinikus, ám mégis esendően emberi. Bár erőszakossága elrettentő, mégis ő a Komédiás, aki egyfajta Harlekinként az ember szemébe röhög és egyetlen mondatával lerombolja a világ idealizmusát.

“Sosem alkuszom meg. Még az Armageddon kapujában sem.”

Rorschach, aki mindig maszk mögé bújik, még társai sem ismerik valódi arcát. Hogy miért? Azért, mert ő már nem ember, a szó átvitt értelmében. Ő az, aki a Komédiás mellett szemrebbenés nélkül alámerül az emberi mocsokban, csak azért, hogy betartsa a rendet és felfedje az igazságokat. Azzal, hogy az ő narrációjából ismerjük meg a történet egy részét, csak még közelebbnek érzi magához a néző. Rorschach pszichopata, de csak annyira, mint mindenki. Ő viszont ezt a pszichózisát felhasználja, és a végsőkig kitart ennek segítségével az igaza mellett.

“Azt mondja, olyan vagyok, mint egy Isten. Azt mondom neki, nem hiszem, hogy létezik Isten. De ha mégis létezik, nem vagyok olyan, mint ő.”

Dr. Mahattan, aki személyes tragédiája következtében válik az egyetlen természetfeletti erővel bíró hőssé, ám ezzel együtt megindul egy olyan úton, ami eltávolítja az emberiségtől. Hamarosan már nem képes felfogni, mit is jelent az emberi természet, mindenki Istennek, szuperfegyvernek, halálos veszélynek tekinti. Ebbe kezd ő is belerokkanni, érzi, hogy lassan semmit sem jelent neki az emberiség, és ez a teher nagyobb számára, mint hogy meg kell védenie a világot az atomkatasztrófától.

A film befejezésének megítélése nálam kettős. A végcsattanó ötletes, tetszett. Viszont az utána következő 10 perc már nem kellett volna, főleg a Rorschach naplójáról szóló epizód, valahogy ez lerombolta az összhatást. Végül magáról a csomagolásról. A képek sötétek, nagyon bejövősek. Engem a gyorsítás-lassítás nam zavart egyáltalán, szerintem minden klappolt. A zene is ült, bár nálam a Sounds of Silence-re történő temetés picit zavaró volt, de túl tudja tenni magát az ember. (Mondjuk nem lett volna rossz, ha a trailerben szereplő The Begining is the End is the Begining c. számot is belesuvasztották volna.) Az effektek nagyon jók, de ez a minimum egy 2009-es filmtől.

Szóval nálam összességében 10/10-es a film, minden apró hibájával együtt, ami nem sok van. Nem egy Dark Knight, de attól még élvezetes és szórakoztató film, felejthetetlen karakterekkel. De ha olvastam volna a képregényt, lehet hogy nem így írnám ezt le.