Felkerült egy cikkem a hard SF-ről.
“Mi is az a hard SF? Egyáltalán mit jelent? Hard, azaz kemény. Kemény, talán abban az értelemben, hogy keményfejű tudósok írják, vagy hogy kemény dió megérteni és élvezni? Korántsem. A hard SF szórakoztató és közkedvelt tematika a science fiction-ön belül. A hard SF nem más, mint olyan írásmű, amiben a tudomány kerül a középpontba, alapja a tudományos eredmények, fejtegetések, legyen szó biológiáról, kvantumfizikáról vagy mechanikáról. Lényegét tekintve nem más, mint tudományos népszerűsítő mű – de egyszersmind több ennél.” [folytatás]
A cikk megírásában sokat segített creidiki két bejegyzése (ez meg ez) és Galántai Zoltán bejegyzése.
“Azonban ha komolyabb vizekre evezünk, rögtön szembetaláljuk magunkat olyan munkákkal, mint Zsoldos Péter klasszikusának, 
És akkor most átkötés jön: ugye írtam 
“Míg az első két fejezet egy teljesen realisztikus, közeljövőben játszódó, több mint érdekes és rengeteg fantáziával megálmodott világot tár elénk, addig a geometerek világa mintha Jefremov szocialista utópiájának és a Sztrugackij-testvérek kiábrándulás felé haladó jövőképének az ötvözete lenne. Lukjanyenko természetesen szembeszáll az utópiával, megmutatja, hogy utópia nem létezhet, és hogy a progresszorság ill. regresszorság ugyanolyan rossz, mint a Konklávé elnyomó rendje. Lukjanyenko nem mondja meg, mi a helyes, de megmondja, mi a helytelen.”
Kezdeném az elején, a három történetszállal. A három szál három külön történet, melyek ugyanakkor valamilyen módon kapcsolódnak is egymáshoz. Emellett a folyamatosan visszatérő motívumok bonyolult láncolatai összekapcsolják őket. Ezek az apró utalások azonnal szemet szúrnak az olvasónak, és valami magasabb összefüggés létezését jelzik vagy legalább is feltételeznek. Bevallom, én sok esetben nem fedeztem fel ezeket az összefüggéseket, de ez minősítsen engem, ne pedig a regényt.
többek közt a két azonos időben játszódó történet kapcsolatát, melyet meg kell hagyni, zseniálisan bont ki a szerző. Az is igaz, hogy az utolsó fejezetekben Ed története válik a regény központi cselekményévé, végül éppen ebben a történetben kerülnek helyére a mozaikdarabkák. A legkonzekvensebbnek a harmadik történetet, a K-hajó pilótanőjének történetét tartom. Kutatása a rejtélyes tárgy után és személyiségének fájdalmas feltárása olyan kontrasztot alkot, mellyel ritkán találkozik az ember (hozzáteszem, ennek a szálnak a megoldása is különös kicsit, de meg lehet emészteni). A könyv talán erről szól igazán, nem pedig arról a grandiózus tervről, melyről erőtlenül próbál meggyőzni minket a szerző: saját magunk megértéséről. Pszichoanalízis, mely a lélek legmélyét kívánja feltárni, megmutatva, milyen is az ember valójában – gonosz és kicsinyes. Kearney elfut, elmenekül a Nyűrő elől (akinek neve talán épp arra utal, hogy aki vele kapcsolatba kerül, annak lelkét kifacsarja, hogy felszínre kerüljenek a fájdalmas emlékek és hibák, valamint hogy elérhesse velük céljait). Ed is ugyanígy menekül a valóság elől a virtuális valóságba, Seria Mau pedig a K-hajóvá válásba. Megsebzett lélek mindhárom emberé, és sebeiket ahelyett, hogy megvizsgálnák, elrejtik. Efölött mond ítéletet Harrison: szembe kell fordulnunk saját tetteinkkel és életünkkel, meg kell tanulnunk együtt élni hibáinkkal és gyengeségeinkkel.
A másik ilyen méltán hangoztatott érdeme a regénynek a nyelvezete:
Hogy mi a bajom vele? Az alapötlet és a miliő tetszik, szerettem volna bemutatni, milyen is egy olyan izolált helyszín, ami el van zárva a külvilágtól. A világot egy cyberpunkos jövőbe helyeztem, de így utólag visszagondolva jó lett volna kiemelnem a kontrasztot a modern és a tradícionális között. Utólag végiggondolva arra is rájöttem, hogy az írásnak célja nincs, a története is csak gyufából épített tákolmány. A szereplőknek nincs személyiségük, van jópár olyan dolog, ami elsikkad, nem lett elég részletesen kifejtve. Sajnos ez saját különbejáratú hibám, nem tudok normális leírásokat készíteni. Ez az írás végén lévő “action” jelenetben is látszik - hát na, nem értek én ehhez. A hátteret megrajzoló részek viszont tetszenek. (Szeretek “világot építeni”, ez szakmai ártalom.)
Különvélemények