'Irkálmányok' kategória archívuma.

A hard SF-ről

Felkerült egy cikkem a hard SF-ről.

“Mi is az a hard SF? Egyáltalán mit jelent? Hard, azaz kemény. Kemény, talán abban az értelemben, hogy keményfejű tudósok írják, vagy hogy kemény dió megérteni és élvezni? Korántsem. A hard SF szórakoztató és közkedvelt tematika a science fiction-ön belül. A hard SF nem más, mint olyan írásmű, amiben a tudomány kerül a középpontba, alapja a tudományos eredmények, fejtegetések, legyen szó biológiáról, kvantumfizikáról vagy mechanikáról. Lényegét tekintve nem más, mint tudományos népszerűsítő mű – de egyszersmind több ennél.” [folytatás]

A cikk megírásában sokat segített creidiki két bejegyzése (ez meg ez) és Galántai Zoltán bejegyzése.

It was horrorshow

Stanley Kubrick, a sokak által csak az egyik legnagyobb rendezőként aposztrofált figura filmjei mind-mind egyedi és jelentős alkotások. Kubrick híres volt egyedi látványú és felépítésű filmjeiről, történetei azonban általában egyszerűek voltak. Ilyen történet az 1971-es A Clockwork Orange című alkotásának története, melyet Anthony Burgess 1962-es azonos című regényéből adaptált.”

Ezt mindenki tudja. Én meg megpróbáltam, összeszedni, amit szintén mindenki tud, de nem mondja ki. Magyarul: cikk a solarián A Clockwork Orange filmről.

Káeurópai kiberfuturizmus

Amikor az ember már sokadik alkalommal ül le, hogy bepötyögjön a word-be egy újabb ajánlót, eljön az az idő, amikor ezt már rutinból teszi. De azért néha még így is sikerül valami jót írnia az embernek, amire azt mondja, hogy kimeri tenni az ablakba. Persze ez gondolom nem újdonság senkinek sem.

Nekem eddig három írást sikerült összehoznom, amire tényleg büszke is vagyok. Vigyázat, önfény következik, aki nem bírja, ugorja át az idézetig. Kicsi vagyok még, hagyjátok meg nekem ezt a kis örömködést saját teljesítményeim felett :-)

Ugye a Pörgésről szóló kritikát még a mai napig sem értem, hogy tudtam összehozni. Ha elolvasom akkor felcsillan a remény, hogy talán mégiscsak értek én ehhez :-)

A másik a cyberpunk animékről szóló cikk, ezt többen is megdicsérték, az elején lévő társadalomelméleti eszmefuttatást én is jónak tartom (a lehető legobjektívebb szemmel - sokan nem hinnék, de elég erős önkritikám van).

A harmadik - ami időhiányban nem lett olyan amilyennek szerettem volna - a magyar CP-s cikk. (A Vogel-regényekről szóló írás is azért nem kerül be negyediknek, mert nem sikerült olyanra, mint szerettem volna. Pedig azt is tökéletesre akartam megírni.)

És elérkeztünk egy újabb, szívemnek kedves íráshoz.

Káeurópai kiberfuturizmus

“Azonban ha komolyabb vizekre evezünk, rögtön szembetaláljuk magunkat olyan munkákkal, mint Zsoldos Péter klasszikusának, A feladatnak a tévéfeldolgozásával Várkonyi Gábor rendezésében (1975). Ezek mellett olyan regényadaptációk születtek a rendszerváltás előtt, mint A halhatatlanság halála (1977, Rajnai András) Asimov, Az erőd (1979, Szinetár Miklós) Hernádi Gyula és az Egymilliárd évvel a világvége előtt (1983, Félix László) A Sztrugackij-testvérek regényéből. De megemlíthető a francia koprodukcióban készült híres rajzfilm,Az idő urai (1982, René Laloux) is.

Aztán a nyolcvanas évek legvégén történt valami. Számítógépek, szürke szocreál kiábrándultság, málló rendszer. Kintről meg információs forradalom, popkultúra, underground. Csak egy lépés kellett. És azt meg is tették. 1989-ben. Monory Mész András. Ez volt a Meteo.”

A teljes cikk itt olvasható. Szó van benne többek közt az 1-ről és az Adásról is.

Helyzetjelentés

Egyrészt mivel két hete nem volt egy kumma bejegyzésem sem, ezért azt hiszem, tartok egy kis helyzetjelentést meg akkor csinálok egy kisebb önreklámot.

Kérem szépen, elvagyok mint a befőtt. Valamiért - talán az időjárás teszi, vagy fene se tudja - nem olvasok annyit, mint kellene, és filmeket se nézek. Mindenesetre igyekszem nem feledni sci-fis mivoltomat, így beszereztem az Ellenpontot, a Vámpírok és csillagok antológiát és négy régi - egy nagyalakú és három “elsőgenerációs” - Galaktikát is.

És akkor most átkötés jön: ugye írtam egy cikket a magyar cyberpunkról. Na, ez egy cikksorozat első darabja, ami a magyar CP-t hivatott körüljárni, a cikkben említett fontosabb művekről lesz majd írás tőlem. Eddig úgy áll, hogy elolvastam - újra - a Kiálts farkast, és… két novellát. Az egyik az Egy üzletem egy halálom, a másik a Teremtünk,Teremtőnk. Mindkettő érdekes abban a tekintetben, hogy Gáspár később ezeket gyúrta át a két Vogel-regénnyé (ja, hogy lesz harmadik is, na majd meglássuk… ). Szóval most a Két életem…-et olvasom újra, persze nagyon tetszik most is.

Aztán ha ezzel végeztem, akkor jöhet a Lakott sziget. Nagyon kíváncsi vagyok (megsúgom, a Kammerer-trilógia tagjairól is tervben vannak ajánlók). Szerény véleményem szerint a kötet a kitűnő külcsínű GFK-s kiadványok közé tartozik.

És akkor még két cikket ajánlanék figyelmetekbe. Az egyik a cyberpunk animékről szól, a másik egy Richard Morgan életrajzszerűség. Egyik se nagy cucc, de hátha van, aki még nem találkozott velük és szívesen elolvasná. Ja, és a Trenka interjút is ajánlom annak, aki még nem olvasta. Egyébként meg tessék figyelni minket, jobbnál jobb írások kerülnek ki, akár cikkek, akár novellák, akár regények - ugye mindenki tudja, hogy Doctorow itt jelenik meg.

Csillagok és a Hold

A csillagok hideg játékszerek (Lukjanyenko: Ugrás az űrbe, InterGalaktika)

“Míg az első két fejezet egy teljesen realisztikus, közeljövőben játszódó, több mint érdekes és rengeteg fantáziával megálmodott világot tár elénk, addig a geometerek világa mintha Jefremov szocialista utópiájának és a Sztrugackij-testvérek kiábrándulás felé haladó jövőképének az ötvözete lenne. Lukjanyenko természetesen szembeszáll az utópiával, megmutatja, hogy utópia nem létezhet, és hogy a progresszorság ill. regresszorság ugyanolyan rossz, mint a Konklávé elnyomó rendje. Lukjanyenko nem mondja meg, mi a helyes, de megmondja, mi a helytelen.”

És Moon ajánló az SFportalon

“A Moon az angol Duncan Jones (aki nem mellesleg David Bowie fia) első nagyjátéfilmje. Jones ezzel a filmmel saját bevallása szerint a Silent Running (1972), az Outland (Gyilkos bolygó, 1981) és az első Alien film előtti tiszteletét szerette volna kifejezni.”

A cybertér meghódításának újabb lépcsőfoka

Két nappal ezelőtt egy mail várt rám a postaládámban. Egy szerény hangú üzenet arról érdeklődött, nem lenne-e kedvem csatlakozni az egyik SF site írói gárdájához. Mivel lassan kezdem azt hinni, hogy kóros grafomániában szenvedek - és nem egészséges időtöbblettel rendelkezem -, úgy voltam vele, miért ne? Az ujjkoptatás egy fityingembe se kerül.

Az oldal a Fiction Kult. Anno még a szt!mpankon való ügyködésem elején szembesültem vele, amikor megkértek, tegyük ki a bannerjüket, cserébe ők is kitesznek minket. Akkor még nem láttam benne semmi rendkívülit: egy újabb gyenge magánjellegű próbálkozásnak véltem, mely hamar lehanyatlik. De ahogy beszélgettünk az elmúlt napokban Gladonnal, az oldal üzemeltetőjével és szülőatyjával, egyre inkább világossá vált, hogy itt többről van szó, mint egy újabb gyenge próbálkozásról. Rengeteg potenciál van az oldalban (pl. a Könyvtár, melyet reményeim szerint igyekszem majd bővíteni), és bölcsen már a kezdeteknél megteremtették az alapokat. Olyan készülő projektekről hallottam, amitől minden SF-kedvelő megnyalná a tíz ujját - és nem mellesleg szerintem egyedülálló a magyar SF-oldalak között. Ráadásul ez még kellő mennyiségű ambícióval és elhivatottsággal párosul (aki szívén viseli a minőségi SF-et, az nálam befutó).

Szóval írtam nekik egy bemutatkozó cikket - meg lettem dicsérve, hogy mennyire gyorsan átláttam a bejegyzésszerkesztőt… hát, volt honnan tanulnom - Dick Az ember a Fellegvárban regényéről (azért erről, mert ezt a könyvet kívül-belül ismerem, majdnem mint a tenyeremet). És terveim szerint igyekszem minél inkább segíteni az oldalt, melyről talán majd elmondhatom, hogy az én oldalam is. Meg akkor már gondoltam megírom ezt az ingyenreklámot :)

“Resetelt” cyberpunk

Újabb írás az InterGalaktikán, ezúttal Neal Stephenson Snow Crash című regényéről.

“Ez már nem az a rideg, embertől idegen CP, melynek világáról Brian Aldiss azt nyilatkozta, hogy abban nem lehet felnevelni egy gyereket. A Snow Crash világában fel lehet nevelni – csak nem olyannak, amilyennek szeretnénk. Ez az individuumok kora; aki nem képes önállóan érvényesülni, azt befalják a bürgerparkok vagy a fedesek Amerikája.”

Post-Victorian-Space-Cyber-Romance, avagy sub-genre sub-genre hátán

Akit érdekel egy kis genre-halmozás, az kukkantson be ide meg ide. Megéri!

Ellen-Fény

(Eredetileg az Intergalaktikára készült iromány, melyet végül inkább én közlök. Ennek az az oka, hogy nem várom el, hogy a kiadó a saját könyvét “szapuló” írást jelentessen meg. Kinek nem inge, ne gombolja be, nem sértésként mondtam.)

A Fény nem egy szokványos regény. Ha figyelembe vesszük, hogy science fiction, még inkább nem az. Olyan nyelvi bravúrokat vonultat fel a könyv, melyek bármely kortárs szerzőnek becsületére válnának. Azonban a regény ennek ellenére nem váltotta be számomra a várt reményeket.

Kezdeném az elején, a három történetszállal. A három szál három külön történet, melyek ugyanakkor valamilyen módon kapcsolódnak is egymáshoz. Emellett a folyamatosan visszatérő motívumok bonyolult láncolatai összekapcsolják őket. Ezek az apró utalások azonnal szemet szúrnak az olvasónak, és valami magasabb összefüggés létezését jelzik vagy legalább is feltételeznek. Bevallom, én sok esetben nem fedeztem fel ezeket az összefüggéseket, de ez minősítsen engem, ne pedig a regényt.

A különböző cselekményszálak olvasása során úgy éreztem, bizonyos részletek feleslegesek, sőt, maga a Kearney-szál egésze az. Azon kívül, hogy az író Kearney esetében egy eléggé bizarr lelkületű embert és talán még bizarrabb kapcsolatait bemutatja, a regény végkifejlete szempontjából teljesen felesleges történetet tár elénk. Ez akkor válik zavaróvá, ha figyelembe vesszük a regény hosszát. Ez a nem éppen rövid, és komplexitása és a másik két cselekményszál ötlet-kavalkádja miatt még hosszabbnak tűnő könyv könnyedén megáll a lábán a fizikus története nélkül is. Ugyan érdekes színfolt a regényben, sőt, kezdetben ez volt az a cselekményszál, mely leginkább lekötötte a figyelmemet, azonban a regény végére teljesen érdektelenné vált számomra. Hasonlóan problémáim voltak az Ed Chianese történetét elmesélő cselekményszállal is: nem láttam az értelmét. És azon kívül, hogy egy igen gazdag képzelőerővel megalkotott világot mutat be – számomra ez a világ jelenti a regény legnagyobb erényét –, az eleje a végkifejlet szempontjából nem igazán létfontosságú. Töltelék. Persze, igen sok fontos dolgot tudunk meg ezekből a fejezetekből, többek közt a két azonos időben játszódó történet kapcsolatát, melyet meg kell hagyni, zseniálisan bont ki a szerző. Az is igaz, hogy az utolsó fejezetekben Ed története válik a regény központi cselekményévé, végül éppen ebben a történetben kerülnek helyére a mozaikdarabkák. A legkonzekvensebbnek a harmadik történetet, a K-hajó pilótanőjének történetét tartom. Kutatása a rejtélyes tárgy után és személyiségének fájdalmas feltárása olyan kontrasztot alkot, mellyel ritkán találkozik az ember (hozzáteszem, ennek a szálnak a megoldása is különös kicsit, de meg lehet emészteni). A könyv talán erről szól igazán, nem pedig arról a grandiózus tervről, melyről erőtlenül próbál meggyőzni minket a szerző: saját magunk megértéséről. Pszichoanalízis, mely a lélek legmélyét kívánja feltárni, megmutatva, milyen is az ember valójában – gonosz és kicsinyes. Kearney elfut, elmenekül a Nyűrő elől (akinek neve talán épp arra utal, hogy aki vele kapcsolatba kerül, annak lelkét kifacsarja, hogy felszínre kerüljenek a fájdalmas emlékek és hibák, valamint hogy elérhesse velük céljait). Ed is ugyanígy menekül a valóság elől a virtuális valóságba, Seria Mau pedig a K-hajóvá válásba. Megsebzett lélek mindhárom emberé, és sebeiket ahelyett, hogy megvizsgálnák, elrejtik. Efölött mond ítéletet Harrison: szembe kell fordulnunk saját tetteinkkel és életünkkel, meg kell tanulnunk együtt élni hibáinkkal és gyengeségeinkkel.

Most említsünk pár pozitívumot. A XXV. század világa, mint már említettem, hihetetlen képzelőerőről tesz tanúbizonyságot. Harrison már közel 60 évesen olyan ötletességgel alkotta meg ezt a jövőképet, amit több fiatalabb író is megirigyelhetne. Szinte érezzük, ahogy a XXI. század kezdetén történt felfedezés – a Kearney és munkatársa, Brian Tate által elért eredmények – gyökeresen változtatták meg az emberiséget. Külön jót tesz a regénynek, hogy Harrison nem bonyolódik bele a felfedezés lényegébe, az csak marginálisan jelenik meg. Ez is azon témák közé tartozik, amivel a kortárs sci-finek foglalkoznia kell: egy olyan korban élünk, melyben bármilyen apró előrelépés elképzelhetetlen távlatokat nyithat meg. Ebből a szempontból viszont már szinte szükségszerűvé válik az 1999-es és a 2400-as év kontrasztja. A számunkra mindennapi valóság, mely alapjául szolgál egy már-már teljesen idegen jövőnek. Ed és Kearney történetében több motívum is található, mely erre a kontrasztra játszik rá, és az ún. Szörnypart ráébreszt bennünket: legyen szó bármilyen idegen és távoli bolygóról, az ember ember marad, ugyanazokkal a hibákkal. Ezzel Harrison megint csak a korábban említett önmegismerés problémájára játszik rá.

A másik ilyen méltán hangoztatott érdeme a regénynek a nyelvezete:

Kézen fogta a nőt, hogy együtt leszaladjanak a lépcsőn, aztán behúzta az üres szobába, melyben két vagy három biliárdasztal állt, és ahol éppoly gyorsan megölte őt, ahogy korábban a többieket.”

Ez és az ehhez hasonló mondatok, melyek elementáris erővel csapnak le az olvasóra, olyan teljesen különböző hangulatú szövegeket kötnek össze, melyeknek a határa máskor egy komplett bekezdés lenne, de minimum egy mondat. Harrison konzekvensen alkalmazza ezt a megoldást, felpörgetve és meglepve az olvasót, aki ezzel részese lesz a szereplők zaklatott cselekedeteinek és lelkivilágának. Ilyen megoldásokkal a science fiction irodalomban ritkán találkozni, és ez egyértelműen kiemeli a könyvet az átlagból.

Szóval ez nem egy rossz regény. Egyeseknek nagyon tetszhet, nekem azonban kicsit idegen volt. Nem is annyira a boncolgatott témák, hanem a regény szerkezete, illetve a végkonklúzió erőtlensége miatt, melyet sokszor olvashattunk már. Ennek ellenére persze még végződhetett volna jól a regény, de olyan ez, mint amikor az ember egy szép almába harap, és savanykás íz önti el a száját édes helyett. Nem erre számítottam. Túlságosan is sokat akart Harrison markolni, de nem sikerült neki. Kár érte. Mindenesetre ez egy komoly vállalkozás minden olvasó számára, a modern science fiction mintadarabja.

Én és a Keringés

Rövidke elmélkedés a Keringésről.

Újabb pofátlan önreklám

Ahogy a könyv, úgy ez az ismertető sem ér fel az előzőhöz. De remélem elfogadható (a könyv biztosan… )
(Amúgy a Tengely című R. C. Wilson regényről szól.)

Novella, amit lehet hogy nem kellett/nem így kellett volna megírnom…

Hakcett blogjában írt az új regényéről, az Ember könyvéről, és megemlítette, hogy sokat merített a Bikini-szigetről kitelepített emberek történetéből. Nos, ez számomra elég éles villámcsapás volt, ugyanis úgy 2 éve engem is megihletett a történet, és összekapartam egy “novellának nehezen nevezhető izét”. Azután el is dugtam jó mélyre :-D

Hogy mi a bajom vele? Az alapötlet és a miliő tetszik, szerettem volna bemutatni, milyen is egy olyan izolált helyszín, ami el van zárva a külvilágtól. A világot egy cyberpunkos jövőbe helyeztem, de így utólag visszagondolva jó lett volna kiemelnem a kontrasztot a modern és a tradícionális között. Utólag végiggondolva arra is rájöttem, hogy az írásnak célja nincs, a története is csak gyufából épített tákolmány. A szereplőknek nincs személyiségük, van jópár olyan dolog, ami elsikkad, nem lett elég részletesen kifejtve. Sajnos ez saját különbejáratú hibám, nem tudok normális leírásokat készíteni. Ez az írás végén lévő “action” jelenetben is látszik - hát na, nem értek én ehhez. A hátteret megrajzoló részek viszont tetszenek. (Szeretek “világot építeni”, ez szakmai ártalom.)

Majd ha egyszer sok időm lesz, valószínűleg újraírom. Annyit köszönhetek ennek az izének, hogy a “gépkarú” figurája itt jelenik meg, és neki a “készülő regényben” fontos szerepe lesz.

Az eredeti itt olvasható…

A Kili-atollról sajna nem sok infót találni, a wikin is csak ennyi szerepel.

Egy rendhagyó Apokalipszis

Az InterGalaktikán megjelent egy írásom a Pörgésről. Remélem nem haragszotok az önreklámért…

Önkéntes kerestetik!

Egy régóta alakulgató projekt keretében egy jóideje dolgoztam (frászt, még mindig dolgozom) egy íráson P. K. Dick Az ember a Fellegvárban című könyvének bizonyos vonatkozásaival kapcsolatban (történelem a lényege). Hála az égnek pár percel ezelőtt sikerült egy olyan változatot összehoznom, amire azt mondom, hogy már lehet kritizálni.

Erre szeretnék felkérni pár embert. Két embernek már elküldtem, de még szeretném ha más is véleményezné (akár történelmes, akár nem történelmes szemmel). Persze előny, ha valaki olvasta a szóban forgó regényt. Maga az írás 9 és fél Word-ös oldal (33869 karakter, és nem tartalmazza az irodalomlistát), a nyelvezete olyan amilyen tőlem elvárható. Foggalmam sincs, hogy túl száraz-e, esetleg nagyon összekuszált, rosszul szerkesztett vagy szimplán “zavaros és érthetetlen”. Éppn ezért várok jelentkezőket akik kritizálnának. Elég ha ide kommentelnek, a komment alapján megkeresem az email címüket (ja és fenntartom a választás jogát, szóval bizonyos személyek előnyt élveznek [már ha kommentelnek] ).

Várom az együttműködőket. Felajánlani sajna semmit sem tudok…

Mi legyen ez…?

Na ha már úgyis mindenki az írói vénáját mutogatja, akkor asszem nekem is jogom van megmutatkozni. Még régebben írogattam rövid sztorikat (nekem nincs türelmem hosszabbra), csakhát ahogy lenni szokott az ember az ilyeneket nem mutatja meg senkinek.

Ezen a linken ezek közül olvasható egy (címe nincs, nem tudtam adni neki). Kicsit személyes a novella, ezért is szeretem annyira, ezt tartom a második legjobb (vagy a két legjobb közül az egyik) írásomnak. Az értő közönség véleményét várom (vagyis bárkiét aki veszi az időt és a fáradtságot és elolvassa).

[bocs a “szemfolyatós” formátumért…]




 

Jelvényeim

http://sfblogs.net/

http://quantum.sfblogs.net/2007/10/31/sztahanovista-valagrendek-ala-sfblogs/

http://quantum.sfblogs.net/2007/10/31/sztahanovista-valagrendek-ala-sfblogs/

http://quantum.sfblogs.net/2007/10/31/sztahanovista-valagrendek-ala-sfblogs/

 

Crystal Method - Weapons of Mass Distortion

A holnap tegnapja

március 2010
H K S C P S V
« feb    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Csetboksz

Na, itt a Csetboksz. Ha gáz van, ide írj. Vagy ha akarsz valamit. Vagy ha csak kényszeres grafomán vagy. Vagy mittom én...
  • Kiemelt linkek

  •  

    ingyenes webstatisztika

    Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi k�z�ss�g, Sci Fi hírek