acélpatkány SF blogja

Nos, az elmúlt év nem olyan volt, mint 2008, amikor három olyan könyvet olvastam, ami szépen bekerült a Top5-ömbe, de idén is akadtak jók.

Zsoldos Péter: A feladat - Zsoldos az év egyik nagy felfedezettje nálam. Noha nem olvastam tőle csak ezt a regényt, ezzel már akkora bizalmat kapott, amire kevesen képesek. Csak idő kérdése, hogy újabb Zsoldos-regény kerüljön terítékre.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A kölyök - A testvérpár az év újra felfedezettjei. Olvastam már tőlük, de kisregényeket, amiket ugyan nagyon szeretek, de nem tudhattam, regényekben mire képesek. Ill. olvastam már regényt tőlük, pont ezt, de olyan régen és olyan fiatalon, hogy nem emlékeztem rá. Azt kell mondanom, hogy tudtak valamit, amiért érdemes őket ismerni. Eddig minden regényük (minden írásuk) nagyon tetszett, és csak azért nem a Bogár a hangyabolyban került ide, mert ezt valamivel jobban megírtnak érzem.

Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika - A nagy kedvenc regénye, ami már szépirodalom. Nem is mondok róla többet, valahol írtam róla, olvassa el az, akit érdekel.

László Zoltán: Nulla pont - Pár véleménnyel ellentétben nekem nagyon tetszett ez a regény, egyértelműen a városvilág miatt. Ez a regény valami olyasmi, amire a “hivatalos” magyar SF-nek szüksége van, lehet róla példát venni.

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton - Szintén az év nagy felfedezettje a japán szerző. Ez a vastag regény emlékeztetett, hogy mennyire is szeretem az ilyen történeteket, és látatlanban is kedvet csinált más regényeihez.

És akkor most még pár dolog.

Bepótoltam egy nagy hiányosságomat, a Dűnét. Az a helyzet, hogy érzem a regény erejét, de nem ütött meg. Remélem, hogy a folytatások - amelyek úgy lebegnek előttem a regényben feltárt dimenziók után, mint távoli oázisok a sivatagban - közt megtalálom a számításomat. Belekezdtem Thomas Pynchon Súlyszivárványába, életem eddigi legnehezebb olvasmányába. Szinte érzem olvasás közben, hogy dolgozik az agyam, fizikailag megterhelő. Viszont ahogy Tamás kollégával kiszámoltuk, ha így haladunk, négy éven belül befejezzük… Ugyanis fél évente kb. 100 oldalt bírunk elolvasni belőle…

És akkor most jöjjenek a csalódások. Csalódtam Richard Morgan Dühöngő fúriákjában, mert egyszerűen túlpörögte saját magát és szépen egy remek lehetőséget bagatelizált le akció-sci-fibe, abból is az unalmasabbik fajtába. Csalódtam Antal József Justitiájában, mert egy buta, rosszul megírt és gyenge regény, amire nem is szeretnék több szót vesztegetni, mert rám fogják hogy szemétkedek.

Az év legjobb vétele egy angol nyelvű képes SF filmes könyv. Emellett sikerült olyan ritkaságszámba menő könyvekre bukkannom, mint a Csillagdagály, a Dosadi kísérlet, Az Androméda-köd, a Gyűrűvilág vagy a Csillaghajók című Cherubionos antológia. Emellett végleg bebizonyosodott hogy kórosan bibliofil vagyok, szóval kössetek le…
A tervek jövőre számosak. És grandiózusak.

(ui.: ide írom, nem fogok külön posztolni - az év filmje nálam a Moon. És vesszenek a filmforgalmazók! )