acélpatkány SF blogja

November 30-án volt Szegeden a Belvárosi Moziban az 1 című film díszbemutatója, melyet közönségtalálkozó követett a rendezővel, Pater Sparrow-val /Verebes Zoltánnal és a film főszereplőnőjével, Kerekes Vicával. Szerencsémre pont értesültünk erről és el is tudtunk menni. Így másodjára végre moziban is láthattam a filmet. És mivel már régóta szeretnék írni erről a filmről, ez az apropó - ill. a rendező által elmondottak - remek alkalmat kínálnak az írásra.

“Maga szerint komolyan vehető egy könyv, amely számadatokban adja meg, hány férj csalja meg a feleségét egy perc leforgása alatt a Földön?”

1. Ez a címe annak a spártai kivitelezésű könyvnek, aminek példányai egyik pillanatról a másikra ellepik a világhírű Al F. Eveson Könyvesboltot. Az ügy felkelti a Valóságvédelmi Hivatal (RDI) figyelmét is. A megmagyarázhatatlan esemény egycsapásra “valóságvédelmi üggyé”válik, és a leghíresebb nyomozó, Phil Pitch (Mucsi Zoltán) kezd el nyomozni. Mint kiderül, csak négy ember van, aki szóba jöhet az eset kapcsán: a tulaj, Eveson (Mácsai Pál), az eladónő, Maya Satin (Kerekes Vica), a takarító, Agnus Andersen (Czukor Balázs), és a titokzatos idegen, Swan Tamel (Sinkó László). Mind a négy embert elkülönítik és a Hivatal szanatóriumszerű intézetébe szállítják, ahol nekikezdenek megtörni őket. Ugyanis amit állítanak az eseményről, az képtelenség. Ráadásul a könyv hihetetlen hatást vált ki a világban. Az 1 ugyanis nem szól másról, mint arról, mi is jellemzi az emberiség egy percét. A vaskos kötet főleg számadatokat tartalmaz, ám aki közelebbről kapcsolatba kerül a könyvvel, mély változáson esik át. Hamarosan a nyomozóknak szembesülniük kell vele: az 1 és az azt körüllengő titok túllép az értelmükön.

A film maga vizuálisan hihetetlenül erős. A káeurópai miliő ill. a hozzá társuló high-tech környezet különös és könnyen megbabonázza a nézőt. A rendező saját elmondása szerint törekedett arra, hogy a látvány legyen az elsődleges, és amit lehet, azt a képekkel mondjon el. “Az volt a célom, hogy a néző eljusson velem az 50. percig.” Valahogy így fogalmazta meg a lényeget Sparrow. A bevágott képek, híradófelvételek, a szereplők álomképei, mind a Könyv illusztrációi, és mind erősen sokkolják a nézőt. Nem a szavakkal mondják el, hogy milyen kegyetlen is a világ, hanem a képekkel, és a hozzájuk társuló, a néző fejében élő jelentésekkel.

“Amit maga keres, az olyannyira itt van, hogy már az érzékelhetőség határán kívül esik.”

És hogy miről szól a film? Jó kérdés. Egy biztos: senki se várja, hogy egy narratív, történetmesélő mozit fog látni. Ennek a filmnek az ereje a vizualitása mellett az ötletben és a szereplők mondataiban van. Stanisław Lem novellája, Az emberiség egy perce szolgáltatott alapul. Ez nem egy adaptáció - ez egy átgondolás, egy továbbgondolás. “Én úgy képzeltem el ezt a filmet, mintha tényleg létezne egy ilyen könyv.” A könyv léte alkalmat ad arra, hogy filozófiai kérdések tucatjait vessék föl a szereplők - főleg Sinkó karaktere, aki elsőre érthetetlen Hamvas Béla-idézetekkel dobálózik - életről, halálról, a létről magáról, a valóságról és minden ehhez kapcsolódó dologról. Maga a film bővelkedik vallási utalásokban - a rendező erre azt a választ adta, hogy véleménye szerint valami magasabb dolognak (“nem feltétlenül Istennek” ) léteznie kell, hogy ennek az egésznek értelme legyen.

Saját szubjektív véleményem szerint az 1 egy jó film. Nem váltja meg a világot, de elgondolkodtat. Amit felróhatunk neki hibának, az épp az, amit a rendező szeretett volna. Véleménye szerint a film története az 50. perc után leolvad. Véleményem szerint a probléma épp ebben van: a történet nem hígul fel a vizualitásban ill. a gondolatokban.Sőt, inkább azt érzem, hogy a két komponens harcol egymással. Kapunk egy tessék-lássék befejezést, ahelyett, hogy valahogy tényleg leépülne a történet, vagy megmaradnánk az épkézláb sztori fonalánál. Ezzel kapcsolatban rengeteg dolgot fel lehetne vetni. A rendezővel ellentétben én úgy gondolom - és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy nem csak az a film tud mély gondolatiságot közvetíteni, ami leépíti a történetet. Millió egy példa van - igen, az átkos amerikai filmgyártásból, tessék csak mondjuk az Amerikai szépségre vagy a Szárnyas fejvadászra gondolni - arra, hogy a sztori, még ha nem is elsődleges és markáns, jelen van, és támaszt nyújt a gondolatiság és a vizualitás kiteljesedéséhez. Az 1 tobzódik a vizuális utalásokban, sokat többszöri megtekintés után sem ért meg a néző - még a legegyszerűbbet, a körte problémáját sem sikerül mindenkinek elsőre dekódolnia, pedig pofon egyszerű, főleg ha Sparrow másodlagos ötletére is gondolunk. Azt gondolom, a film valahol megreked félúton. És ez a probléma vele. Erős karakterekkel, erős filozófiai mondanivalóval, de nem képes dönteni, mit is kezdjen a történet és a látvány kapcsolatával.

A filmbemutatót követő több mint másfél órás beszélgetésben sok érdekesség elhangzott a karakterek megformálásáról, a film szimbolikájáról, a beszélő nevekről, a magyar és az angol filmgyártási ill. gondolkodási különbségekről és a film filozófiájáról. (Azért nem tudom pontosan, mert el kellett jönnünk - szívesen hallgattuk volna még a beszélgetést, de már nem igen sikerült követnünk egy-egy gondolatát a rendezőnek.) Érdekes és élvezetes este volt, annál is inkább, mert egy nagyon ambiciózus és céltudatos rendezőt ismerhettünk meg Sparrow/Verebes Zoltán személyében, és remélem (reméljük), hogy a következő filmje is legalább ilyen erős lesz vizualitásában és gondolatiságában, mint az 1.

“Amit a szem lát, és amit a szemmel látok - azonos.”

A film honlapja.

(update: az Apertúra Magazinban végighallgatható két interjú a vetítéssel kapcsolatban)