acélpatkány SF blogja

Na, igen. Én is ott voltam. Életemben először, de nem utoljára. Na, akkor, nézzünk pár benyomást a 2009-es HungaroConról!

Érkezés, vonattal, szállás, csomaggal. Helyes kis kollégiumi összkomfort. Aztán sikeresen belefutottam zamorano kollégába, akinek (kb. hetedmagammal… azért… na! ) meghallgathattam Alfred Besterről szóló előadását. Ja, de előtte a 3D-s képek nézegetésétől megfájdult szemem… Aztán kiültünk és dumáltunk mindenféle dologról. Mondanom sem kell, így, a tűzhöz közel hallani a mai magyar SF helyzetét egészen más.

Este aztán tábortűz a koli kertjében (az embernek át kellett verekednie magát az Avana közgyűlésén, de megérte). Kaja, pia, aztán mikor Szélesi Sanyi (sheenard) fényképezőgépet kapott a kezébe, elszabadult a Pokol   Ja nem, az akkor kezdődött, amikor orosz dalokra zendítettek rá F. Tóth Benedek (sangel) gitárkíséretében: én akkor úgy láttam pár dalocska meghallgatása után, hogy okosabb aludni térni. Este esett az eső, így kicsit enyhült a hőség.

Másnap reggel érdekes és pezsgő beszélgetés alakult ki a Dreamworld nevű új Tuan-projekt körül, ami olyannyira elhúzódott, hogy majdnem minden borult. Ezt követően Pete László (lnpeters) nagyon érdekes és tanulságos előadását hallgathattuk meg az Utopiákról, majd Sárdi tanárnő beszélt arról, hogy Babits Mihály hogyan alakította át két korábbi írását az Elza pilóta című regényévé. Ezután át lehetett ülni a kisterembe, ahol Kleinheincz Csilla látott el minden érdeklődőt a regényírásról és -megjelenésről. Ezt követően lézengtem, de az est fénypontjára, a díjátadóra szinte mindenki beült. A díjak átadása előtt azonban a nagyon humoros 43 másodperc című rövid kis színdarabot láthattuk Pete László és Csupor Béla (corpus) zseniális előadásában, Szabó Sándor (szs) segédletével.

A Zsoldos Péter-díjnál regény kategóriában nem ért senkit meglepetés, az Isten gépei egyértelműen a mezőny legjobbja volt. A novellák közt azonban mindenki meglepetésére Szélesi Sándor: Vér és verejték című novellája nyert – annyira meglepődtünk, hogy maga a nyertes sem akarta elhinni telefonban, hogy tényleg ő nyert. Chello persze megjegyezte, ő mindig is ezt mondta. Úgy kell elképzelni, hogy kb. annyira örült ennek, mintha ő nyerte volna a díjat (egyébként a Preyer-t meg is kívánta, de szerencsére nem szaladt el vele ). A vacsoránál aztán mi, akik nem előre rendelt kaját ettünk, külön összeverődtünk és nagyon jó beszélgetést folytattunk mindenféléről. A második tábortűz, ahol számomra már sokkal több ismerős arc volt, nekem jobb volt, csöndes beszélgetések folytak, sztorizgatások és eszmecserék.

Természetesen az utolsó nap volt a legérdekesebb. Az első kerekasztal-beszélgetés sok tanulsággal szolgált, szerintem akkor lett volna érdekes – a Sci-fi írók, hol van amit ígértetek? cikkről folyt az eszmecsere – ha olyanok is hallják, akik nem olvasnak sci-fit.

Persze szintén a Zsoldos-díj értékelés érdekelte az embereket leginkább. Részletesen tárgyalták mind a négy jelölt regényt, kiemelve gyengéiket és erősségeiket, szó volt a novellák általános értékeléseiről és a zsűri munkájáról is. Idén nagyon sok jó novella született, majd meglátjuk, a zsűri melyiket hogyan értékelte.

Végül Csupor Bélával indultam haza, és egy egészen jó és kellemes beszélgetést folytattunk a teljes út alatt – igaz, Gyöngyösön majdnem eltévedtünk, de sebaj! -, mindenféle dolgokról (ezúton szeretném még egyszer megköszönni a fuvart! )

Szóval, sajnálhatja az, aki nem volt. Én nagyon örültem, hogy személyesen találkozhattam olyanokkal, akikkel élőben még nem (lnpeters; K. Varga Bea; Kánai Andris; Tóth Benedek; László Zoltán; Szabó Sanyi; Odo stb.) ill. akikkel már igen (Zami; Nita és Ösvény; Hackett és a kedves barátnője, Anita;  Chello; Sayed stb. ). Összességében nagyon jó volt az egész, jövőre tessék minél többen elmenni! Én szinte biztos, hogy ott leszek.

Ja, és mindenki úgy gondolta, hogy idősebb és/vagy magasabb vagyok. Hát, nem