Na, igen. Én is ott voltam. Életemben először, de nem utoljára. Na, akkor, nézzünk pár benyomást a 2009-es HungaroConról!
Érkezés, vonattal, szállás, csomaggal. Helyes kis kollégiumi összkomfort. Aztán sikeresen belefutottam zamorano kollégába, akinek (kb. hetedmagammal… azért… na! ) meghallgathattam Alfred Besterről szóló előadását. Ja, de előtte a 3D-s képek nézegetésétől megfájdult szemem… Aztán kiültünk és dumáltunk mindenféle dologról. Mondanom sem kell, így, a tűzhöz közel hallani a mai magyar SF helyzetét egészen más.
Este aztán tábortűz a koli kertjében (az embernek át kellett verekednie magát az Avana közgyűlésén, de megérte). Kaja, pia, aztán mikor Szélesi Sanyi (sheenard) fényképezőgépet kapott a kezébe, elszabadult a Pokol :) Ja nem, az akkor kezdődött, amikor orosz dalokra zendítettek rá F. Tóth Benedek (sangel) gitárkíséretében: én akkor úgy láttam pár dalocska meghallgatása után, hogy okosabb aludni térni. Este esett az eső, így kicsit enyhült a hőség.
Másnap reggel érdekes és pezsgő beszélgetés alakult ki a Dreamworld nevű új Tuan-projekt körül, ami olyannyira elhúzódott, hogy majdnem minden borult. Ezt követően Pete László (lnpeters) nagyon érdekes és tanulságos előadását hallgathattuk meg az Utopiákról, majd Sárdi tanárnő beszélt arról, hogy Babits Mihály hogyan alakította át két korábbi írását az Elza pilóta című regényévé. Ezután át lehetett ülni a kisterembe, ahol Kleinheincz Csilla látott el minden érdeklődőt a regényírásról és -megjelenésről. Ezt követően lézengtem, de az est fénypontjára, a díjátadóra szinte mindenki beült. A díjak átadása előtt azonban a nagyon humoros 43 másodperc című rövid kis színdarabot láthattuk Pete László és Csopur Béla (corpus) zseniális előadásában, Szabó Sándor (szs) segédletével.
A Zsoldos Péter-díjnál regény kategóriában nem ért senkit meglepetés, az Isten gépei egyértelműen a mezőny legjobbja volt. A novellák közt azonban mindenki meglepetésére Szélesi Sándor: Vér és verejték című novellája nyert - annyira meglepődtünk, hogy maga a nyertes sem akarta elhinni telefonban, hogy tényleg ő nyert. Chello persze megjegyezte, ő mindig is ezt mondta. Úgy kell elképzelni, hogy kb. annyira örült ennek, mintha ő nyerte volna a díjat (egyébként a Preyer-t meg is kívánta, de szerencsére nem szaladt el vele 
). A vacsoránál aztán mi, akik nem előre rendelt kaját ettünk, külön összeverődtünk és nagyon jó beszélgetést folytattunk mindenféléről. A második tábortűz, ahol számomra már sokkal több ismerős arc volt, nekem jobb volt, csöndes beszélgetések folytak, sztorizgatások és eszmecserék.
Természetesen az utolsó nap volt a legérdekesebb. Az első kerekasztal-beszélgetés sok tanulsággal szolgált, szerintem akkor lett volna érdekes - a Sci-fi írók, hol van amit ígértetek? cikkről folyt az eszmecsere - ha olyanok is hallják, akik nem olvasnak sci-fit.
Persze szintén a Zsoldos-díj értékelés érdekelte az embereket leginkább. Részletesen tárgyalták mind a négy jelölt regényt, kiemelve gyengéiket és erősségeiket, szó volt a novellák általános értékeléseiről és a zsűri munkájáról is. Idén nagyon sok jó novella született, majd meglátjuk, a zsűri melyiket hogyan értékelte.
Végül Csupor Bélával indultam haza, és egy egészen jó és kellemes beszélgetést folytattunk a teljes út alatt - igaz, Gyöngyösön majdnem eltévedtünk, de sebaj! -, mindenféle dolgokról (ezúton szeretném még egyszer megköszönni a fuvart! )
Szóval, sajnálhatja az, aki nem volt. Én nagyon örültem, hogy személyesen találkozhattam olyanokkal, akikkel élőben még nem (lnpeters; K. Varga Bea; Kánai Andris; Tóth Benedek; László Zoltán; Szabó Sanyi; Odo stb.) ill. akikkel már igen (Zami; Nita és Ösvény; Hackett és a kedves barátnője, Anita; Chello; Sayed stb. ). Összességében nagyon jó volt az egész, jövőre tessék minél többen elmenni! Én szinte biztos, hogy ott leszek.
Ja, és mindenki úgy gondolta, hogy idősebb és/vagy magasabb vagyok. Hát, nem
Missouri állam, napjainkban. Az átlagemberek rettegve figyelik az újságok, TV, rádió híreit. A NATO és a Varsói Szerződés közti ellentét kiélesedett Nyugat-Berlinnél. A helyzet háborúval fenyeget.Láthatjuk, ahogy készültségbe helyezik a hadsereget, az emberek felkészülnek arra, amit senki sem akar elhinni: hogy a katonai vezetők lesznek olyan őrültek, hogy bevessék az atombombát. A katasztrófa légköre lassan és súlyosan telepszik rá az emberek hangulatára. Erről szól a film első fele. Aztán lehullanak a bombák.
A fizikus Zac Hobson egy nap arra ébred, hogy a rádióból csak fehér zaj hallatszik, a telefonvonal végén nincs senki, a benzinkút, sőt, az egész város üres. Ő az egyedüli ember a Földön. Zack rájön, hogy valószínűleg az a kísérlet okozta a Jelenséget, mely során látszólag mindenki felszívódott, amiben ő maga is részt vett. Először mindent megtesz azért, hogy más túlélőkre találjon, ám sikertelenül. Végül kénytelen elfogadni a tényt, hogy rajta kívül senki sincs a világon. Először élvezi a helyzetet, hogy gyakorlatilag mindent megtehet, de hamar nyomasztóvá válik a magánya. Úgy tűnik, Zack lassan az őrület felé sodródik, rombol és pusztít, ám sikerül még az öngyilkosság előtt megbékélnie sorsával. És ekkor történik egy váratlan fordulat, ami megváltoztatja az egész helyzetet.
számára, aki látta őket. Külön ki kell emelni a jelenetet, amikor Zack az új lakhelye kertjében felállított kartonpapír figurák - Hitler, II. János Pál pápa, Diana hercegnő, Ronald Reagan - előtt szónokol a közjóról és a lelkiismeretről. Az egyedül maradt ember története a tudomány pusztító erejéről is mesél, éles hangot ütve meg az Istent játszó ember felett. A The Quiet Earth megérdemelten vált a sci-fi filmek klasszikus darabjává.
Először is persze hogy azok a bolygók érdekeltek, amelyeken megvan az esélye az életnek, még ha csak bakteriális szinten is. A leginkább kecsegtető a Gliese 581 rendszer (20,4 fényévnyire), ahol eddig több bolygót fedeztek fel, és ebből kettő kering a lakható zónán belül (a csillag egy vörös törpe, így a zóna közelebb helyezkedik el hozzá, mint mondjuk a mi Napunk esetében). A Gliese 581 c feltételezések szerint jelentős vízkészletekkel rendelkező, óceánbolygó. Azonban nagyon valószínű, hogy mivel ugyanazt az oldalát mutatja a csillag felé, a felszínen így szélsőséges viszonyok uralkodhatnak. A rendszer másik tagja, a d jelű bolygó szintén kecsegtethet vízzel, de itt a hideg miatt már kisebb az esély az életre.
Innentől már csak gázóriásokkal találkozni. Azonban - ahogy feltételezzük, hogy a Jupiter holdjain, mint pl. az Európán - ezeknek a holdjain lehetséges víz és így akár élet is.
Az első exobolygó, melyet felfedeztek egy csillag lakhatósági zónáján belül a HD 28185 b jelű gázóriás volt. Maga a bolygó közel 5 Jupiter-tömegű, de holdjain nagy valószínűséggel víz található.
Azonban van egy szervezet, amely Korea függetlenségéért küzd, még most, 2009-ben is (ami a film készítésének jövője). Több terrorakciót követtek el, a cselekmény is azzal indul, hogy elfoglalnak egy japán kiállítási termet. A kivonuló JBI (a japán biztonsági szervezet) embere körbeveszik az épületet. A rendőrök közt van két barát, Sakamoto és Saigo. Egyikük koreai, a másik japán. A rajtaütés során Sakamoto bebizonyítja, hogy bár koreai, lojális a rendőrséghez. Azonban a nyomozás során a koreai rendőr egyre mélyebbre merül egy különös titok felfedésében, mely összefüggésben van apja árulásával és Korea múltjával és jelenével.
időutazásos szál, onnantól hirtelen mélyrepülésbe kezdett. Az akciójelenetek értelmetlenekké váltak, engem idegesített is az ami korábban nem zavart, emellett mintha az effektek is rosszabbak lennének a film első feléhez képest. A történet pedig lelassult, vánszorgott a kiszámítható végkifejletig (na jó, a jelenet a pályaudvaron jó volt). Sőt, még a különböző jelenetek is kiszámíthatóak voltak, még a főszereplő tekintetének az irányát is meg tudtam mondani előre. Az időutazás megmagyarázása keményfejű SF-esként pedig csípte a szememet. A felbukkanó karakterek is elég sablonosak voltak, a szerepükkel együtt. A túlhevült koreai nemzeti érzület pedig (ami a 2008-ra prognosztizált Ésazk és Dél egyesülésénél lett végérvényesen bagatellizálva) egy idő után legalább annyira zavart, mint az amerikai filmekben az “amerikanizmus”.
Különvélemények