A 2008-as Lakott sziget (Obitaemyy ostrov) c. orosz film folytatása.
Makszim Kammerer, miután lezuhant az atomháború utáni Szaraks bolygón, és ráébred, hogy a lakosságot tudatmódosítással kormányozzák, úgy dönt, megdönti a rendszert. Azonban ez sokkal nehezebb, saját magán kívül szinte senkire sem számíthat. Ellop egy tankot, erővel magával viszi barátját, Gaj-t, és nekivág a déli pusztaságnak.
Ott találkozik az atomháború után maradt megcsonkult, sebesült és torz emberekkel, akik bár veszélyeztetve vannak az északiak katonáitól, nem segítenek Makszimnak. Azonban ott a fiatal férfi találkozik egy különös mutánssal, aki elsőként mond kritikát Makszim tevékenységéről: mi a fontosabb, a szabadság, vagy a biztonság? A két barát folytatja útját, és egyre több dolgot tudnak meg a bolygóról. Mindeközben Agyas és Vándor, az Ismeretlen Atyák két rivális tagja, akik mindketten Makszimot akarják megszerezni, hogy felhasználhassák saját céljaikra, most a férfi szerelmét próbálják megszerezni, hogy általa zsarolhassák Makszimot.
Végül Makszim visszatér, és mindent megváltoztat…
A második rész ugyanolyan jó, mint az első. Akciódús, látványos, a szereplők semmivel sem játszanak rosszabbul, mint nyugati kollégáik. Sőt, a két ellenfél, Agyas és Vándor kimondottan egyediek és jól megformáltak. Makszim itt már korántsem olyan naiv, mint az előző részben. Már sokkal inkább kiábrándult figura, aki még ragaszkodik az elveihez, de már nem bízik abban, hogy talál segítőket. Az alkotók büszkék lehetnek magukra: a filmjük megfelel a XXI. század sci-fi filmek színvonalának. És még gondolatiságot sem felejtettek el belecsempészni. Több fórumon olvasható, hogy a rajongók közül sokan úgy gondolják, a film nem méltó az eredetijéhez. Szerintem ez nincs így, bár a könyvet nem olvastam. De ismerve a Sztrugackij testvérek munkásságát, a film méltó hozzájuk.
Társadalomkritika keverve a modern akcióval.
Mondom, nem sokban tér el a könyvtől és ez számomra nagyon pozitív.
elmetornyok.
Köszi, sajnos ezt itthon nem sokan fogják látni.
Azért néhány dolog böki a csőrömet. Sztrugackijéknál a Varázsló egy olcsó trükkökkel operáló, a tudatlan közösséget manipuláló alak volt, a filmben pedig természetfeletti orákulumot csináltak belőle. Aztán ott van az a hosszadalmas és szerintem öncélú és értelmetlen verekedés Maxim és a Vándor között. A könyvben csak addig tart, míg Maxim rá nem jön, hogy ellendfele is földi ember. Ráadásul ott egyáltalán nem betonfejű szuperhősök hongkongi stílusban koreografált bunyója, hanem egyenlő tudású és erejű emberek halálos küzdelme. De ezekkel együtt is szerintem az általában jóval gyengébb amerikai filmek által uralt műfaj kiemelkedő darabja.
A lényege mind a könyvnek, mind a film/ek/nek azonos. Jelnetős eltérés nincs a regény és a film között, talán ezért is sikerült Bondarcsuknak csak két részben megoldania.
A jellemek, mind a filmben, mind a regényben jól kidolgozottak.
A kényelmes, otthont minden főbb problémáját leküzdött emberiség egy ifjú tagja lezuhan a Szaraks bolygón.
A regény és a film csúcspontja, mikor a két földlakó, Mak és Vándor megküzd egymással.
Mindenképpen osztom azt a véleményedet, hogy a film hű-nem csak az írókhoz, hanem a könyvhöz is! Ha valaki szereti a Sztrugackij-regényeket, a filmben sem csalódik!
Basszátok meg, a spoilerekre odafigyelhetnétek.
Kedves “a”, te meg a szádra.
Nem én spoilereztem, de igazad van és a lényeggel kapcsolatban egyetértek.
De ezt kulturáltabban is kifejezhetnéd.
Kényes vagyok az ilyesmire, úgyhogy ha még egyszer ilyet látok úgy kimoderálom az illetőt mint a huzat. Netes etikáról nem hallottál, ba+?
Tudod, ez azért elgondolkodtató.A bejegyzés címe tök kafán látható, olvasható, nyilvánvaló tehát, hogy miről lesz szó. Ráadásul a spoilerveszély mindig a pakliba keverve várja a mit sem sejtőt. Mégis mit várt “a”, hogy majd a kockásfülü nyusziról beszélgettek?
Drága rhewa, “a”-nak abban igaza van, hogy én a bejegyzésben kerültem a spoilert, de az egyik komment egy igen fontos csattanór lőtt le. Nekem a fogalmazásmóddal van a problémám, főleg úgy, hogy se nevet, se normális adatokat nem adott meg. Ennyi.