“Előttem a világ vége
A semmi.
És minden, ami azon túl kezdődik…”
A távoli jövő. Az emberiség szétszéledt, hatalmas birodalmakat hozott létre, óriási háborúkat vívott és vesztett el, mind önmagával, mind más létformákkal. Birodalmak buktak el, emberek éltek, szenvedtek és meghaltak. Egy napon azonban elérkezett a Megváltás. Egy távoli és ismeretlen rendszer egy lakatlan bolygóján egy Leonard nevű asztronauta különös esemény részese lesz. Egy hang szól hozzá, talán Isten hangja. Az őrület határán álló, egy súlyos balesetet egyedül túlélő űrhajós a hang útmutatásait követve sikeresen megmenekül… És évszázadok múlva a Mennyei Jeruzsálem uralja az emberiség által lakott űrt. A keménykezű, szigorú és könyörtelen teokratikus rend senkit sem enged ki a kezei közül. A hittételek szerint jogalapot a Megváltó Második Eljövetele szolgáltat az Egyháznak uralmára. Mivel azonban a Megváltó újra eltűnt, a birodalom legfontosabb céljának a mennyei lény és az általa írt Könyv felkutatását tűzi ki, remélve, hogy a Könyv birtokában választ kaphatnak a világegyetem kérdéseire. De vannak, akik nem akarnak behódolni az Egyház hatalmának és feláldozni magukat értelmetlenül a kutatás oltárán…
A múltjával viaskodó, a Mennyei Jeruzsálemet hűen szolgáló Júda Jose Dacossa épp pappá avatási szertartása előtti száműzetését tölti. Ám hamarosan különös küldetéssel bízzák meg. A legfelsőbb vezetés rendelkezésére bocsájtja Őszentsége flottájának Kerub nevű hajóját, és azzal bízza meg a férfit, hogy menjen el egy távoli és elszigetelt világra. Feladata az ottani különleges és rejtélyes esetek kivizsgálása, valamint mindent megtudnia a bolygón található ősi piramisról, mely feltehetően egy rég kihalt civilizáció hagyatéka. Júdára azonban nem csak ezt a terhet róják. Kitörlik emlékeit, és két tudatot töltenek az elméjébe: egy idős és tapasztalt férfi elméjét, aki már-már istenkáromlással egyenértékű tudás birtokosa, és egy fiatal lányét. Emellett baljós útitársat is kap: Lord Izmailt, a Fekete Embert, ezt a veszedelmes férfit, akit csak mint Őszentsége legfontosabb bizalmasát és kegyetlen inkvizítort ismernek. És már maga az utazás is tartogat veszélyeket a Hades-expedíció tagjai számára…
Mint ahogy az a fenti rövid ajánlóból is látszik, a 2002-es Zsoldos Péter-díjas regény (az azóta ötszörös nyertes) Bán Jánostól bővelkedik komplexitásban és bonyodalmakban. A megrajzolt világ, a gótikus környezet és a high-tech teokratikus állam keresztezése nagyon érdekes (és ami a “napvitorlás” egyedi értelmezését illeti, még “érdekesebb”, bár az űrbálnák és a köré szerveződő rendszer szerintem nagy ötlet), és a szerző képes is megmutatni minden részletét. És talán ez lehet a könyv hibája is. Túl sokat akart egyszerre, az ember egy idő után elveszik a részletekben. Főleg ha még a túlburjánzó technológiai szöveget is próbáljuk követni. De pluszpontként a regény javára írhatjuk a kultúrtörténeti betoldásokat (pl. katharok és maga az egész keresztény történeti párhuzam). Mindenesetre a könyv számomra nem volt maradandó élmény: élvezetes, de nem mondanám mesterműnek. Mindenesetre akit megfogott a világ, annak ajánlom a sokkal jobb és furcsább Bálnaraj a Crassus felett c. Bán-novellát, mely szintén Zsoldos-nyertes, és az egyik kedvenc magyar SF novellám.
…és a beígért folytatás még mindig nem készült el…







Terveztem, hogy elolvasom, csak a csúnya borító elborzasztott…