acélpatkány SF blogja

A Galaxis szélén lévő Alastor Csillagcsoport a maga háromezer, emberek lakta világával a helyszíne Jack Vance trilógiájának, melynek első része, az 1973-a Trullion a csillagrendszer 2262-es számú bolygóján játszódik. A Trullion egy vízben gazdag, nyugodt és csendes világ. Lakói, a trillek gondtalan és kedves népek. Egyetlen veszélyt az életükben a néha erre tévedő starmenter - amolyan csillagközi kalózok - hajók és az őslakos, félig intelligens merlingek jelentik, akik minden adandó alkalmat megragadnak, hogy a gyanútlan trilleket a Trullion mély vizeibe rántsák.

Glinnes Hulden tíz évnyi katonai szolgálat után, mint visszavonult Helm-tiszt érkezik szülőbolygójára. Ám szembesülnie kell a ténnyel, hogy otthona már nem olyan, mint régen volt. Bátyja, Shira eltűnt, ikertestvére, Glay - akinél Glinnes egy órával idősebb, így ő örökli a családi birtokokat - pedig eladta a birtokhoz tartozó egyik legszebb szigetet. Glinnes mindent megpróbál, hogy visszaszerezze a birtokot, de az új tulajdonosnak nem tud annyit fizetni, amennyiért az megvásárolta. Glinnes végül úgy dönt, újra visszatér a hussade-hez, ehhez a veszélyes és izgalmas helyi sporthoz, amiben még ifjú korában jeleskedett. Maga a hussade elég különös játék, a játékosok könnyen összetörhetik magukat, de a jutalomba kapott pénzösszeg és az a tény, hogy a győztes megfoszthatja ruháitól az ellenfél gyönyörű sheirl-jét - egy ifjú szűz lányt, aki a pálya bizonyos részén helyezkedik el - minden kockázatot megér a trill játékosoknak. Glinnes és szedett-vedett csapata a kezdeti nehézségek után, kiegészülve egy fiatal trevanyi- amolyan kuruzslásból és tolvajlásból élő nomád nép - lánnyal, egyre jobban szerepel, a férfi pedig nekikezd, hogy összegyűjtse a pénzt, amivel visszavásárolhatja birtokát. Ám a helyzet sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint az elsőre gondolná, és a szálak nem csak a Trullion gyönyörű világán kanyarognak.

Jack Vance, szokásához híven ebben a regényben is idilli módon rajzolja meg a helyszínt és mint egy csendes mesélő mondja el a történetet, mely bár elég egyszerűnek tűnik, mégis a legkülönfélébb stílusok keverésével hatásos és szórakoztató elegyet képes alkotni. Vance nem csak történetmesélőként jeleskedik, de páratlan képzelőerőről tesz tanúbizonyságot. Szinte úgy vezet minket végig az Alastor Csillagcsoport világán, mint apuka a gyermekét a csodák palotájában. Noha a Trullion nem egy nagyra törő regény, nem kíván az SF gigászai közé betörni, az olvasó mégis el tud merülni a trillek és a hussade jelentette világban, és ez talán az egyik legfontosabb, amit egy SF író elérhet: hogy az olvasó szórakozzon.