A film elején látható bizarr kalózos-vállalatos “kísérőfilm” elég érdekes hatást kelt, én személy szerint nem is tudtam mit kezdeni vele. De a csattanója már tényleg Monty Pythonos.
Ezt követően végigveszi a film az élet stációit, a születéstől a nagybetűs Halálig. Van itt minden: katolikusok és protestánsok kicikizése, hadsereg lehúzása, arisztokraták komplett idiótának való beállítása, a modern világ minden bajának kinevetése. Nincs egységes történet, úgy mint az előbb említett két filmben, az ember mégsem hiányolja. Persze a történetben vissza-visszaköszönnek korábbi karakterek, ezért mégis egy egységes egész érzetét keltik bennünk.
Ami a film erőssége, az egyértelműen a humor. Az orvos “magának nincs képesítése” beszólásától a “eladlak benneteket tudományos célokra” szövegig minden helyzet, karakter és esemény megmosolyogtató. Persze nem fukarkodik a film a visszataszító és polgárpukkasztó (a hányásos jelenettől lehet valaki tényleg kidobja) jeleneteken át egészen a már-már vérfagyasztóan brutálisig (a májkivételnél komolyan végigfutott a hátamon a hideg).
Mindamellett egy nagy okosságról is tanubizonyságot tesz a film. Az élet értelmét többször is megpróbálja megfogalmazni, de inkább csak végigveszi a lehetséges magyarázatokat. Mindenesetre egy biztos: ha az élet úgy ér véget, hogy vénemberként, szenilisen csücsülünk egy hintaszékben, akkor ne gondolkodjunk a holnaputánon. A Ma számít, meg talán a Holnap. Vagy ahogy az Útikalauz is mondja: minek foglalkozzunk ilyesmivel? Csak megfájdul tőle a fejünk 
Különvélemények