acélpatkány SF blogja

Így is lehet. Képregény-adaptáció, kicsit másképp. A sztorit nem mondom el, gondolom sokan látták, ha meg nem, keressenek rá A szereplők jók, Robert Downey Jr. mint gazdag csóka jól játszik (nahiszen, nem lehet nehéz… ), és jó nézni ahogy bohóckodik a hacukájában. A hős nője klissét is jól megoldották, persze Gwyneth Paltrow egy tünemény ebben a filmben, főleg azokkal az apró szeplőkkel, nincs az a férfi, aki ne olvadna el tőle. Jeff Bridgesnek meg kimondottan jól áll a szakál meg a kopaszság. A sztorit is jól modernizálták, bár nem tudom, pacifista a film vagy sem, mert a fegyvergyártás ellen szónokol, de picit érezni benne az “mi megyünk és odacsapunk, mert kell egy hős a hazának” dolog. De nem baj, nem szoktam az ilyesmit komolyan venni. Szóvel kellemes film, úgy elszalad ez a két óra, észre se vesszük. Ha összehasonlítom a Dark Knight-tal, a jó hírós filmek két véglete: a Vasmeber a populáris, a Batman az elgondolkodtatóbb. Mindkét főhős gazdag, ennek köszönhetően képe hőssé válni, szemben mondjuk csóró pókemberünkkel ( itt jegyezném meg, hogy nem vagyok hajlandó egy Pókember-filmet sem megnézni, mert szerintem bűn amit ezzel a hőssel tettek ). Persze a Vasemberben kicsit fura, hogy Stark a házi műhelyében tart rakétát etc. amit beleépít a ruhájába, de istenem. Na de elég, ez egy jó film, tessék megnézni, aki még nem tette.