“Anyám mindig mondta, hogy ne nézzek a napba. Így hat éves koromban belenéztem.”
Max Cohen zseniális matematikus. Eltökélt szándéka, hogy matematikai rendszert állít fel a tőzsde értelmezésére.
“A matematika a természet nyelve.”
Max kutakodásai során ráakad egy számsorra, melyet először a számítógép meghibásodásának tulajdonít. Később azonban egy kabbalista zsidó és egykori tanára hatására egyre nagyobb jelentőséget kezd tulajdonítani a számnak. A szám 216 számjegye a Tóra szerint Isten igazi neve, melynek segítségével az ember megismerheti az univerzumot.
A film nem nagy költségvetésű. Fekete-fehér, sokszor direkt szemcsés. A kamera össze-vissza ugrál, a kép gyakran eltorzul, különös szögben látjuk az embereket. A Pi azonnal feltűnést keltett a filmes szakmában. Rendezője, Darren Aronofsky (a híres-hírhedt Rekviem egy álomért rendezője) 1998-as filmjével a végtelen lehetőségekre nyit ajtót, ám mi csak beleshetünk a másik szobába. A filmben semmi fantasztikum sincs, mégis szinte érezzük miközben Max lassan rálel a felfedezésre, hogy itt hatalmas dolgokról van szó. Bevallom, mindig is misztikusnak találtam azt a szintű matematikát, amelybe a film bepillantást enged (különösen a “pi” számot, melyet a mai napig nem tudok hova tenni). Ráadásul, hogy mégse legyen olyan könnyen (remélem érződik az irónia) emészthető a film, főhősünk saját tudata széthullásának peremén egyensúlyoz, folyamatos rohamokkal küzd, mindemellett paranoiás és munkája megszállotja.
Egyszóval nehéz film. Az biztos, hogy ha valaki megnézi, nem fogja elfelejteni ezeket a látomásos képeket és hátborzongató történetét sem.
Elsőre sem felejtettem el a filmet, de azért megnéztem másodszor is
Azon túl, hogy a Pi zseniális, én se tudtam hova pakolni magamban. Az egy dolog, hogy jól összekevert, szoktam én így járni filmmel nem ritkán, de az, hogy alig tudtam belőle kimászni (pláne, a matekhez kb. segghülye vagyok), na innentől jött az, hogy tetszik. Én élveztem
És a zenéjét tessék külön megjegyezni, Aronofsky ért ahhoz, hogy jól válasszon, a Pi-é is hasonlóan különleges, mint később a Requiem for a dream-é lett.
Viszont most meglestem a trailer-ét, és asszem meg kéne nézni újra…
Szerintem félreértettél: a filmet “tudom hova rakni”, én a pi számról (3,141592… ) beszélek
Amúgy a zenéje tényleg fenomenális, egyik kedvencem is benne van (Massive Attack: Angel, noha alig hallható).
Akkor az első mondat helyesen:”Azon túl, hogy a Pi zseniális, én nem tudtam hova pakolni magamban.”
Húú, ezt filmet meg kéne néznem. Egyébként nagyon köszi, hogy kiraktad a bannert!!
Nita, nincs mit, ha te is kiraktál “engem”, ez a minimum
Bigyó: OK, értem
A filmet nem láttam, de keresem. Ami a pi-t illeti, sokszor elgondolkoztam már az ilyen nemcsak hogy irracionális, de egyben transzcendens számokon. Milyen lenne az a matematika, amely kiindulásául nem az 1-et és a 0-t használja, hanem mondjuk a pi-t és még egy transzcendens számot?