Na akkor a bejegyzés első fele:

1)

Apróbb változtatások a blogon, csak hogy nekem tessen. Új skin, új fejléc (ez talán még változni fog), blogger jelvény és bátorkodtam sztahanovista bloggernek kinevezni magam. Egyébként én nem igazán értek az efféle dolgokhoz, úgyhogy Hadiösvény segítségét kértem. Köszi mégegyszer Hösvény! Egyenlőre még a képes linkekkel kéne valamit csinálnom, mert valahogy elég csálén állnak (ha sok időm lesz, mindet azonos méretűre próbálom igazítani meg teszek hozzá párat még).

2)

Tegnap újra megnéztem az Ál/Arc című John Woo filmet. A sztorit remélem ismeri mindenki: Sean Archer ügynök (John Travolta) felveszi a terrorista Castor Troy (Nicolas Cage) arcát, hogy beépülhessen a bandájába és megtudja, hova rejtették el a bombát, amit Los Angelesben helyeztek el. Csakhogy Troy felébred a kómából és magára ölti Archer arcát, így kezdődik az igazi Archer vesszőfutása.

Amikor néztem, egy idő után Dick ugrott be. Van egy jelenet a filmben, amikor az operáció után a börtönben találkozik az átoperált Archer és Troy. Ahogy figyeltem az igazi ügynök reakcióját arra, hogy meglátta saját magát besétálni a börtönbe, elkezdtem gondolkodni rajta, mi járhat a fejében. Valószínűsítettem, hogy ezt valami delíriumos álomnak hiszi először, a műtét okozta sokk hatásának. És ekkor ugrott be Dick, mint a széthulló valóság és az önmagában is kételkedő hősök kiagyalója, a valóság(ok) keresője. Ugyanez a gondolatom erősödött azon jelenetekben, amikor a börtönből megszökött Archer nem tudja hol van, ki ő valójában. Ennek a gondolatmenetnek a betetőzése, amikor egy mindkét oldalán tükör fal mentén lapul Archer és Troy, egymásnak háttal, majd mindketten megcélozzák a tükröt. És saját magukra lőnek, illetve a tükör képe szerint az igazi Archer és Troy képére. Szóval ez nekem egy az egyben Dicket juttatta az eszembe.

Amúgy bravúros film, nem hiába John Woo, a filmjeinek a látványvilága egyedülálló, a történet ötlete pedig remek!