Legjobbak?

SF, olvasmányok 10 Comments »

Creideiki bejegyzésén felbuzdulva én is összeszedtem a számomra legjobbnak tartott SF írókat/műveket etc. (nem tudom, szabályos-e, de igyekeztem)

Legjobb külföldi SF szerző:

Nagy volt a tolongás, végül erre tisztult le:

Alfred Bester (25) - a Tigris! Tigris! és az Arcnélküli ember mellett szinte csak remek novellákat olvastam tőle. Kedvelem a krimi-sci-fi keverékeit és a barokkos stílusát
Dan Simmons
(20)- most magyarázzam?
Robert Sheckley
(15)- ahogy az InterGalaktikán is írtam: képes szatírikusan és humorosan bemutatni az emberi gyengeségeket.
Larry Niven
(10)- az Ismert Űrért és a hihetetlen képzelőerejéért szeretem.
Frederick Pohl
(5)- az Átjáró mindent visz, de a novellái is jók.
Brian W. Aldiss
(10)- nekem ő a non plus ultra az angol SF novellák színpadán.
Iain M. Banks
(15)- nekem ő a non plus ultra a kortárs űroperában. Meg k.baszottul jók a könyvei.

Legjobb magyar SF szerző:

Kasztovszky Béla (20)- remek novellista.
László Zoltán
(25)- a magyar cp guruja a szememben, és én a cp-ért odavagyok.
Gáspár András
(15)- Két szó: Kiálts farkast!
Szélesi Sándor
(15)- bírtam az MU-s sztoriait, de látom, hogy “komoly” sci-fit is jól tud írni.
Bán János
(10)- az űrbálnákért hálám jeléül.
Markovics Botond (15) - a Poszthumánnal nálam befutó.

Legjobb külföldi SF regény:

DAN SIMMONS: Hyperion (15) - most magyarázzam? :)
ISAAC ASIMOV: Alapítvány (5) - az egyik első SF élményem, és máig mélyen érezteti bennem a hatását, noha Asimovot én sem tartom akkora királynak.
THEODORE STURGEON: Több mint emberi (10) - mindig is idegesített ez a a “baba három” dolog. Épp ezért jó!
STANISLAW LEM: Solaris (10) - végre valami, amit tényleg nem tudunk megismerni, akárcsak saját magunkat.
ROBERT SHECKLEY: Kozmikus főnyeremény (10) - pre-Utikalauzunk a legkedvesebb olvasmányaim egyike - tobzódik az ötletekkel, és remek a humora.
IAIN M. BANKS: A játékmester (15) - A Hyperion után a másik nagy kedvencem, ami úgy “anblokk” mindent magába foglal - űropera, magvas gondolatok, társadalombírálat és utópia egyszerre. És itt le kell dönteni a falakat, hogy meglássuk, mi van odaát.
URSULA K. LEGUIN: A sötétség balkeze (5) - Gethen és a lakói (lehet hogy ha olvastam volna a Dűnét, most az állna itt)
ALFRED BESTER: Tigris! Tigris! (10) - barokk sci-fi, őrült hőssel. Kell ennél több?
PHILIP K. DICK: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal
(10) - szuvat, Deckard, androidok. Pusztuló Föld háttere előtt láthatjuk az embert és teremtményét.

Legjobb magyar SF regény:

Na itt nem leszek jó játékos: nem nagyon tudnék igazán jó magyar regényeket ajánlani. Ami biztos:
GÁSPÁR ANDRÁS: Kiálts farkast!
GÁSPÁR ANDRÁS: Két életem egy halálom

MARKOVICS BOTOND:
Poszthumán döntés

Legjobb külföldi SF novella:

 

James Patrick Kelly: Dinoszaurusz-logika (15) - mit ér az emberélet a világegyetem egyensúlyával szemben?
Theodore Sturgeon: A magány csészealja (10)
- mert szép.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója (15)
- jönnek a marslakók… és mi behódolunk.
Bruce Sterling - Lewis Shiner: Mozart napszemüvegben (5)
- imádom az alternatív történelmet (olyan, mint sezlony Keringése és a Nagate összegyúrva, kiváncsi vagyok, olvasta-e?)
Robert Sheckley – Harlan Ellison: Látok egy embert ülni a széken és a szék harapdálja az ember lábát (5)
- aki olvasta, az tudja miért (meg mert Sheckley-Ellison közös).
William Gibson: Hátország (10)
- mi van odaát? avagy az Átjáró novellában.
Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve (10)
- “az SF kispróza klasszikusa” (I. Asimov).
William Tenn: A Föld felszabadítása (15)
- mert már fölszabadultabbak nem lehetünk.
Brian W. Aldiss: De ki pótolhat egy embert? (10)
- az emberi robotokért és az állati emberért.
Francis Carsac: A Sors hegyén (5) - ezt meg szimplán szeretem.

Legjobb magyar SF novella:

 

Szentmihályi-Szabó Péter: Fekete és fehér lyukak (10)
Bán János: Az örökkévaló vezér/Bálnaraj a Crassus felett (15-15)
Viszokay Tamás: Gyáva ember (10)
Trenka Csaba Gábor: Galaktikus pornográfia (20)
Kasztovszky Béla: Fehér kör (15)
László Zoltán: Százezer Armstrong (15)

Legjobb novelláskötet:

 

Izzó króm (20)
Gyikos idő (25)
Fényévek (15)
A marslakók második inváziója (25)
Holnap történt (
15)

Legjobb teremtett világ:

 

Kultúra (25)
Ismert Űr (15)
Dűne (20)
Rim-world
(15)
(Bertram A. Chandler Rim-world sorozata)
Douglas Smith: Sikoltó Angyal (15) (novella, valamelyik újabb Galaktikából)
C. J. Cherry: Mélyállomás (10)

Legjobb idegen faj:

 

szálkák (15) (Niven-Pournelle: Szálka Isten szemében)
bábjátékosok (25)
(Niven Ismert Űr sztorijai)
faiolik (20)
(Roger Zelazny: Az ember, aki faiolit szeretett)
vogonok (25)
(Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)
a malackák/pequeninók (15) (O. S. Card Végjáték-sorozata )

Legjobb regényszereplő:

 

Fedman Khassad (10) (Hyperion Cantos)
Ender Wiggin (20) (Végjáték)
Gulliver Foyle (25)
(Tigris! Tigris!)
Gavoda
(15)
(GáspárAndrás: Kiálts farkast!)
Hiro Protagonist (20)
(Neil Stephenson: Snow Crash)
Sikamlós Bolivar James diGríz (10)
(na vajon?)

Legjobb főgonosz (karakter/faj/szervezet):

kzinek (15) (Niven Ismert Űrje)
Shrike (20)
(Hyperion Cantos)
Alázok (15)
(Banks: Holtpont)
Hangyok (10)
(Végjáték)
„kib’szott ragacs” (20)
(Sheckley-Ellison: Látok egy embert… )
a Párt (10)
(Orwell: 1984)
a gépkutya (10)
(Bradbury: Fahrenheit 451 )

Az Idő Urai

SF, Film 21 Comments »

Tegnap volt szerencsém megnézni a francia-magyar kokettálásból született Az Idő Urai című rajzfilmet. A sztori nem bonyolult: Cloud balesetet szenved a veszélyes Perdide bolygón. Kisfia, Piel magára marad, és csupán egy adóvevővel tud komunikálni a távoli űrben lévű Jaffarral, aki a megmentésére siet. A helyzetet bonyolítja, hogy Jaffar hajóján utazik Mattar herceg, akit a csillagközi rendőrség üldöz. A herceg mindent elkövet, hogy Jaffar ne szálljon le a Pediden, hanem folytassa útját az Aldebaranra. Útközben felveszik még az öreg és hebehurgya Silbadot és két fura kis gondolatolvasó gnómocskát. Végül hosszú és viszontagságos útjuk során eljutnak a Perdidhez…

A többit nem mondom el, nem lööm le a ponént. A rajzfilmet igazság szerint csak egy név miatt néztem meg: Moebius. Moebius tucatnyi francia sci-fi képregényt készített, igen ismert és elismert szakmájában. 1982-ben készítette el a rajzfilmet Stefan Wul francia író “L’Orphelin de Perdide” című története alapján René Laloux rendezésében. A produkció elkészítésében több magyar grafikus (többek közt Hernádi Tibor) és más munkatárs részt vett. A film maga különös kettős érzetet kelt az emberben (többek közt bennem is): egyszerre jó és borzalmas. A látványvilág igen szép, én rittkán látok ilyen stílusú rajzot. A történet viszont eléggé középszerű, és vége sem igen van a történetnek. Persze ami miatt szeretni lehet, azok a figurák. Nekem különösen tetszettek ezek a kis gnómocskák, akik ugyan elég suta erkölcsítéletet mondanak, mégis aranyosak, ahogy próbálják megérteni az embert. A Filmvilág cikke elég részletesen elősorolja a film érdemeit és hibáit, ahhoz nem is igen tudnék mit hozzátenni. Talán csak annyit, hogy aki még nem látta, az nézze meg, túl sokat nem veszt vele, és egy órát szerintem megér.

SEO, Friss hírek, információk, Napellenző, Sci-fi & fantasy news, Szemüveg, női magazin. Üzleti ADSL
Joomla Toplista SG.hu