acélpatkány SF blogja

Na, csakhogy Bigyó örüljön (én azért nem írtam, mert nem akartam a “3 post egymás után” törvényt áthágni a mai nap).

A múlt hétvégén (ápr. 26-27.) a SZTE Vallástudományi Tanszéke álltal (Szilárdi Réka védőszárnyai alatt) megrendezésre kerül az A science fiction és társműfajainak vallási erőterei c. kurzus (tömbösítve).

Az óra inkább amolyan baráti összejövetel volt, ugyanis már a tavalyi első ilyen előadáson (nekem és pár emberkének volt előtte egy Dick-es órája Rékával) olyan jól összerázódott a csapat, hogy mindenkinek ismertük már az előadásmódját.

Projektoros-kivetítős “wikipedia-konferenciánkat” (értsd: a wikipedia mint autentikus forrás jelent meg az előadásokban) én kezdtem Dan Simmons Hyperion Cantosának vallási vonulataival. Sikerült majd 1 órába beletuszkolni a vallási revelenciákat, kicsit beleakadva a különböző dolgokba.

Második Bigyó volt: ő a scie… ööö.. L. Ron Hubbard téziseiről tartott nekünk “tényfeltáró” előadást. Na mi ketten el is vittünk jelentős időt, így a többiek másnap kaptak csak szerepet.
[Ezután betértünk a közeli vendéglátó helyre és 11-ig ökörködtünk.]

Vasárnap először Áron kezdett a van Vogt féle Küldetés a csillagokba című regénnyel, amiben semmi vallás nincs, de szegénynek nem volt ideje készülni. Sikeresen megállapították a többiek (az én hathatós “lexikonszerű” címsorolásomnak köszönhetően), hogy van Vogt nem csak Dick műveiben szerepel.

Őt követte Mesif, aki a Tool nevű zenekarról tartott előadást, ami meg nem sci-fi (ha csak némely klipjük figuráit nem vesszük idegen lénynek), de annál több benne a vallás. Képet kaptunk a Lakrimológiáról.

Ezután jött Tamás, aki Vonnegut A Titán szirénjeiről beszélt, s sikeresen belecsempészte mindannyiunk kedvencét, a Galaxis útikalauzt az előadásába. Megállapítottuk, hogy Vonnegut egy zseni volt.

Majd jött Verácska ( “Szepes Mária” ) és psychedelirium közös előadása Pulman Az Úr sötét anyagai-trilógiáról (Gyengébbek kedvéért az első kötet az Arany iránytű). Ebből ami számomra lejött: fantasy steampunk köntösben, beszélő jegesmedvével és párhuzamos világokkal.

Őket követte “Deutches” Gábor a cyberpunkról - megtudtuk, mi az a “poszt-iparizmus”, amin jót szakadtunk.

Eszter J. L. Borges írásmódjáról és a Bábeli könyvtárról beszélt. A könyvtárról sikeresen megállapítottam magamban, hogy az az univerzum modelje a végtelen lehetőségekkel.

Majd jött Zsolti, aki folytatva szokásos Dick-előadás-sorozatát, a Kamera által Homályosan könyvről és filmről beszélt. Muszáj lesz megszereznem őket.

Végül a Babylon 5-ről beszélt Laci, aki sikeresen felvázolta, kik is a vorlonok. Továbbá kölcsönkaptam a teljes Babylon 5 sorozatot és a filmeket.

Utána megünnepeltük a sikert, és megdumáltuk, hogy jövőre szintén csinálunk még egy ilyet (én lestoppoltam az Őrségeket ) Aztán megdumáltunk a készülgető Dick-kötetről pár dolgot aztán éjfélig ökörködtünk ismét.

Végeredményben a hangulat nagyon jó volt, csak kár hogy nem készültek fényképek. Ja és megkaptam a “sci-fi wikipediája” címet. JA, és megállapítottuk, hogy Borgesen, Pulmanon és J. M. S.-en kívül (aB5-ös fószer, ne kérjétek, hogy leírjam a nevét) mindenki szívott vagy lőtte magát, olyan nincs, h mindezt józan ésszel összehozzák.
[Na Bigyó, kiengeszteltelek?]

Sayed, Hadiösvény, Nita és Creideiki után én is megalkottam címerdögömet. Szerencse hogy volt patkány:

Hihetetlen, hogy bár két-három hetente veszem igénybe a MÁV Zrt. szolgáltatásait (értsd: váltok egy q..va jegyet és go home), de valahogy mindig sikerül kicseszniük velem. Azt már fel se veszem, ha a Szeged-Nyíregyháza vonalon a ceglédi átszállást 5 perccel késem le, vagy hogy Ceglédtől Szolnokig a folyosón kell állnom (ugyanez megy a Nyíregy-Debrecen viszonylatban). De ami ma esett meg velem, az már nonszensz.

9.42-kor indulok Szegedről. 11.16-ra vagyok Cegléden. A csatlakozás (gyors, 2. osztály, de még így is 2140 Ft az út) 11.24-kor jön. És nem férünk föl rá! Annyi ember volt rajta, mint egy szardíniásdobozban. Mondják a kallernek, hogy igazán tehettek volna még vagonokat a május elsejére való tekintettel. A kaller persze felháborodott az egész MÁV helyett is, hogy ő honnan szerezzen vagont, az Pest dolga. Jóvan mondom. Megkérdem, lesz-e a következő órában is vonat Nyíregy fele. Lesz. Jóvanakkor.

Várok, várok, aztán eszembe jut, hogy mióta megcsinálták, hogy IC-ről IC-re lehessen átszállni Cegléden, csak 2 óránként van vonat Záhonyba. Na faxa, megyek az információhoz. Ott aszongyák, lesz vonat 12.24-kor, ne izguljak. IC felárat se kedvem, se pénzem fizetni, ráadásul csak a 13.17-es körIC-re lenne, akkor meg már előbb elmegyek. Igen ám, de nem jön a vonat: 12.24-kor egy szolnoki vonat ment el. Na faxa: ezek szerint az infón hülyeséget mondtak. A vicc, hogy egy másik fószernek egy másik információs ugyanazt mondta, mint nekem. Na jó, egy órát vártam, a következő egy óra hamar el fog telni.

Jön a vonat, sikerül fölszállnom, bár itt is baromi sokan vannak. Ráadásul jópár “kultúrember”, erősen ittas állapotban. Mondom úgy Szolnok fele az egyik fószernek, hogy legyen már szíves beljebb engedni, ne a két kocsit összekötő átjáróban kelljen már állnom. Erre ő, hogy hát rajta múlik, hogy beljebbmenyjek? Mondom ja, mert ő áll előttem. Beljebbjutottam, ott meg mindenki cigizett (meg volt egy-két részegebb alkat is). OK. Egy fél óra után hála az égnek lett annyi hely, hogy beülhettem két anyuka és 3 porontyuk mellé. Az már szinte felüdülés volt, jól megértettem magam az egyik 3 éves kissráccal, úgyhogy innentől már nem olyan érdekes a mese. Fél 5-re hazaértem (a konfortviszonyokról inkább szót sem ejtek). Az út így majdnem 7 órás lett…

Szóval, ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, ÉLJEN A MÁV, ÉLJEN MAGYARORSZÁG! Hihetetlen, hogy a világ önfenntartó mechanizmusa még nem törölte el az emberiséget a világegyetemből…