acélpatkány SF blogja

Széthull a világ, eliramlik az élet. Valami ilyesmi…

Kamera által homályosan

Fred beépített ügynök, Bob Arctor néven. A cél visszaszorítani a H-Anyag (Substance D [D = Death]) nevű drog terjedését Amerikában. Bob azonban lassan a H-Anyag rabja lesz, és széthull a világ. Ki figyel kit? Frednek Arctort kell figyelnie. Ki az ellenség, és ki kicsoda valójában.

A kamera is homályosan lát?

Dick adaptáció, szóval tudjuk, mire számíthatunk. A fenti pár sor eléggé lefedi, mi is a lényeg. Azt hiszem, többet nem is szaporítom a szót.

Remek kis film. és jó az animáció is.

(Ez meg a Donnie Darko egy hétre betett… )

Megnéztem a Donnie Darko-t….

Miért? Nem értem. Micsoda ez a film? Olyan még nem volt, hogy tanácstalanul és kétségbeesve álljak fel egy film után…

Aki nem látta, annak ez értelmetlen maszlag. Aki látta…
28 nap, 6 óra, 42 perc, 12 másodperc.

Időutazás, Isten, nyúl. Világvége.

Erre még aludnom kell párat. Meg megtárgyalni valakivel, mert egyáltalán nem tudom, mit gondoljak. Miért ez a vége? Úgy értem, így az előbbieknek nincs értelme. Vagy így van igazán….

“Every living creature on this Earth dies alone.”

“Kedves Roberta Sparrow! Elolvastam a könyvét, és annyi mindent szeretnék kérdezni. Néha félek,mit is mond majd. Félek, hogy azt mondja: ez a könyv nem a képzelet műve. Csak remélni merem, hogy a válaszokat álmomban kapom meg. Remélem, hogy amikor vége lesz a világnak, fellélegezhetek, mert annyi minden jön majd még azután.”

Tetszett. “Killing time.” “The philosophy of Time Travel”

“It’s a very, very
Mad world
Mad world
Enlarging your world
Mad world”.

Miért???????

Nem sci-fi, de nagy kedvencem a James Bond sorozat. Sajnos nem láttam, annyit, mint szerettem volna, de igyekszem.

Tegnap volt alkalmam végre megnézni az új Bond filmet, a Casino Royalt. Kíváncsian vártam, milyen lehet az új Bond, Daniel Craig. Hát, asszem jól megkaptam.

A sztori nem nagy, amolyan bondos: 007-esünk egy terroristákat pénzelő fickó ellen küzd. Ennyi szerintem bőven sok is a történetből.

A lényeg maga a film. A sztori szerint Bondot csak nemrég tették meg 00-ás ügynöknek, M még mindig idegenkedik tőle, hogy ezt az egoista gyilkológépet tegye meg ügynöknek. Bond nem is hagy semmi kétséget afelől, hogy ölni tud a legjobban: a kezdőjelenetben szétveri egy fickó fejét egy mosdóban, majd belefojtja a mosdókagylóba. Nem éppen Őfelsége ügynökéhez méltó tett. A film eleje nem is indul igazán bondosan. Nade!

A film elve a folyamatosság. Bond folyamatosan válik olyanná, amilyennek lennie kell. Van egy kedvenc jelenetem, amin azt hittem elsírom magam amikor megláttam. Bond éppen egy biztonsági kamera felvételét nézi vissza, amikor begurul egy 1964-es Aston Martin. Azt hittem leesek az ágyról: nem igaz, a roszfiúnak van Aston Martinja, Bondnak meg nincs! De nem eszik olyan forrón: Bond pókerezik a fickóval, akié a kocsi, és elnyeri tőle. Azt a gyönyörűséget nem bond-fanok el sem tudják képzelni, amit akkor átéltem. És amikor megláttam az a gyönyörű Aston Martin DBS-t, amit kap ügynökünk az MI6-tól… Valami hasonló folytonosság jelenik meg a ruházatban és a híres “Vodka Martinit, rázva, nem keverve” dologban is. Bond csak a legvégén iszik olyat, szinte fokozatosan jut el odáig.

Ami még nagyon tetszett: végig hiányoltam a híres Bond-főcím dallamát, de az utolsó percben megkaptam, úgy ahogy illik, a kihagyhatatlan szöveggel: “The name is Bond. James Bond.”

Szóval nálam bejött az új Bond film. Daniel Craigre amennyire fújoltam anno, most annyira jó választásnak tartom. Annak a fickónak még az öltöny is tökéletesen áll, hát még egy szögbelövő! Ja és megtudunk pár dolgot Bond előéletéről, amire eddig nem nagyon volt példa (én legalább is nem emlékszem). Le a kalappal a készítők előtt… Mindenki nézze meg! Ez parancs

Tegnap egy rakat filmzenét töltöttem le random, és akkor gondoltam, miért ne gyűjteném ide, mely sci-fi film/sorozat “theme”-ek tetszenek a legjobban. Nézzük:

12 majom

Menekülés New York-ból/Menekülés Los Angelesből

Terminator 2

Serenity

Andromeda

+ Blade Runner (end credits)

Ajánlásokat elfogadok.

Na, ha valaki kedvet kap hozzá, megveheti az antikvárium.huról a teljes Galaktika/Metagalaktika sorozatot. Csak gondoltam szólok… Ára potom 155 ezer forint.

“Fordulatos, megindító, hátborzongatóan hatásos történet az árulásról, az átváltozásról és a megismerhetetlenről.” - Kim Stanley Robinson

James Patrick Kelly: Ha elvakít a Nap

Egy barátom szerint én az vagyok, akinek szinte csak beszerezhetetlen sci-fi könyvei vannak. Na, ez a regény is valami ilyesmi, bár én már 3 éve látom ugyanazt a példányt az egyik antikvárium polcán. Szóval lehet hogy csak nem ismert könyvről van szó.

A történet 2059-ben kezdődik. Érdekes jövő ez: látszólag elérkezett a béke és nyugalom kora, ennek ellenére az USA például megszállóként van jelen Mexikóban. A világ enyhén cyberpunkos, de magán viseli a klasszikus jövőképek jegyeit. A legfontosabb dolog itt az, hogy az emberiség kepcsolatba lépett (ill. velük léptek kapcsolatba) az ún. Hírvivőkkel. Hogy ők most egyetlen egy faj, vagy bármely faj tagjai lehetnek hírvivők, kérdéses. Mindenesetre a Hírvivők feladata, hogy segítsék a különböző fajok tagjait, hogy egy magasabb fejlettségi (tudati, világnézeti) szintre lépve elfoglalhassák a helyüket a Galaktika intelligens fajainak palettáján. Egyébként mielőtt azt hinnénk, valami elcsépelt “űrsallangról” van szó, annak elárulom, hogy itt sem találták még meg a kiutat az einsteini relativitás alól, szóval a civilizációk közti kapcsolat egyáltalán nem azonnali.

Szóval ebben a világban él Philip Wing, a korszak egyik (ha nem a) legjobb építésze. Philip egyáltalán nem szimpatizál a Hírvivőkkel, és az ő “vallási csoportjukkal”, melynek segítségével az emberek megérthetik a Hírvivők filozófiáját és szemléletét. Azonban Philip egy hatalmas kihívás elé kerül: a Hírvivők felkérik, utazzon el velük egy távoli bolygóra, az Aseneshesh-re, és ott készítse el az őslakosok, a chanik istennek tekintett uralkodónőjének síremlékét. Philip hosszas huzavona után elvállalja a feladatot (ebben közrejátszik dugába dőlő magánélete is). Ám az utazás azzal jár, hogy hátra kell hagynia emberi külsejét, és mind külsőleg, mind folyamatosan belsőleg olyanná kell válnia, mint egy chani-nak…

A könyv nekem nagyon tetszett, mikor elolvastam. Bár a külcsíny hagy kívánnivalót maga után, és az emberben előítéleteket ébreszt (főleg hogy akkor még nem is hallottam erről a szerzőről), ám mégis megéri elolvasni. Állítólag ez egy trilógia középső kötete, 1989-ben jelent meg angolul, idehaza ‘92-ben (sose értettem a hazai könyvkiadást: van olyan klasszikus, amiért már 20 éve könyörögnek az olvasók). A borító egy az egyben az angol kiadás borítója, semmitmondó de tetszetős.

Szóval csak ajánlani tudom ezt a könyvet is (főleg hogy a szerzőtől idehaza elég kevés írás olvasható). Kellemes olvasmány, érdekesen felépített világokkal (a XXI. századi Föld és a chanik jégkorszak végi világa), élő karakterek és egyáltalán nem szájbarágott mondanivaló.

Itt van két szemináriumi referátum, amiket még tavaly írtam a két sci-fis szemináriumra:

1) az első Ph. K. Dick Különvéleményéről (a novelláról és a filmről) szól (a társszerzőnek ezúton is köszönet ötleteiért);
2) a második meg A. C. Clarke és a vallás kapcsolatáról.

Akinek van kedve olvasgatni, annak hajrá. Nyugodtan lehet véleményezni őket. Nem tudományos igényességgel készültek, ezt viszont leszögezném.

Az eléggé különleges című anime, a Neon Genesis Evangalion többek szerint korszakalkotó a maga nemében.

A történet szerint 2015-16-ban járunk. A helyszín Tokyo-3, Japán egyik új és modern városkomplexuma. Ide érkezik meg a 14 éves Ikari Sindzsi. Sindzsit apja hívta a városba, aki a NERV, egy katonai szervezet vezetője. A NERV feladata az időről időre felbukkanó lények, az Angyalok elpusztítása. Az Angyalokról semmit se lehet tudni, csak azt, hogy kapcsolatba hozhatók az ezredfordulón bekövetkezett ún. Második Csapással, mely majdnem kipusztította az emberiséget. Sindzsi azt a feladatod kapja, hogy elvezesse az Evangelion-01 nevű szerkezetet, mely egy hatalmas harcos – egy „mecha”. Sindzsi bármennyire is igen jó képességekkel rendelkezik a feladathoz, nehezen akarja elvállalni. Ebben közrejátszik az is, hogy apja Sindzsi anyjának halála után magára hagyta a fiát.

Sindzsi mellett még két EVA-pilóta jelenik meg. Egyikük a titokzatos és szótlan Ayanami Rei, aki bármit megtesz Ikari parancsnoknak, a NERV főnökének, és valószínűleg valami különleges terv részese, amit csak „az Ember Tökéletesítési Program” néven emlegetnek. A másik pilóta Asuka Langley, aki hihetetlenül egoista, ellenszenves és nagyszájú. Valójában azonban Asukának is megvannak a maga lelki problémái, melyek elől a pilótaságba menekül. Hasonlóan menekül a Sindzsi gyámkodására kirendelt Misato, aki apja és egy szerelem emléke elől próbál elfutni.

Az anime szép folyamatosan bontja ki a fő problémákat. Először is jelen van egy masszív pszichoanalitikus vonulat, mely a főbb szereplők jellemét mutatja be, próbál rájönni motivációikra és itt láthatjuk, hogyan próbálnak felülkerekedni problémáikon a készülő Apokalipszis háttere előtt. Másik fő vonal egy igen érdekes és bonyolult összeesküvés a NERV, Ikari parancsnok és a NERV-et felügyelő SEELE szervezet között, melyben mindhárom fél igyekszik a saját szájíze szerint formálni az eseményeket, főleg az a bizonyos „embertökéletesítés programot”. Ebben belül található meg egy igen erős bibliai utalásokkal, motívumokkal és parafrázisokkal megtűzdelt profetikus, apokaliptikus vízió, mely az ember magasabb szintre történő fejlődésével, Isten teremtésével és az Angyalokkal kapcsolatos. Fontos még az Angyalok és az Evangelionok problematikája, a Második Csapás háttere és magának Rei-nek a szerepe.

A 26 részes sorozat és az End of Evangelion film egy igen bonyolult és nehezen emészthető történetet épít fel, melyben ezek a különböző motívumok szinte felfoghatatlanul összegabalyodnak. Az NGE talán az egyik legkomplexebb és legbonyolultabb anime, amivel eddig dolgom volt. A látványvilága eléggé érdekes: az angyalok a legkülönfélébb formákat öltik, maga az anime gyakran tartalmaz direkt szexuális jellegű jeleneteket, sokszor brutális és véres. Mindamellett igen szépen megrajzolt, látványos sorozat, melyben az idő múlásával egyre nagyobb szerepet kapnak a különféle alternatív rajzolási módok és a montázsok, valamint az End of Evangelion még élőfilmes részleteket is tartalmaz.

Szóval aki igazán bonyolult és gondolkodtató animét akar látni, az szerezze be az NGE-t. És gondolkozzon. Nagyon.

Tegnap elég hosszan filozofálgattunk szobatársaimmal (meg is látszott a mai zh-mon) mindenféle dolgokról, kezdve a jungi pszichológiától a qantumfizikáig. Többek között az egyik szobatársam mesélte el az alábbi történetet, amit a tanára mondott el neki:

A tanár egyik évfolyamtársa még a ‘70-80-as években elkerült egy szabolcsi kis városkába általános iskolai fizika-kémia tanárnak. Az iskolában áldatlan állapotok uralkodtak, szinte minden nap teljesen szétverték az épületet, a diákok nagy része bukásra állt a reál tárgyak többségéből, így a kémiából és a fizikából is. Az új tanár nagy lendülettel látott neki a probléma orvoslására. Egy merész ötlettől vezérelve egyik nap egy stóc Galaktikával állított be az osztályba. Megmondta a gyerekeknek, hogy ezeket odaadja (persze ha majd visszakapja), és hogy a feladat az, hogy olvassanak el belőlük valamit, bármit, és arról írjanak egy rövidke beszámolót. A gyerekek el is vitték a “magazinokat”.

Következő órán a gyerekek visszahozták a Galaktikákat. Csupán páran írtak beszámolót, de egyre több gyereknek indították el az elméjét az olvasottak. A tanár többször megismételte a dolgot, és egyre inkább érdeklődtek a gyerekek az írások iránt. Persze a tanár szegről-végről odavetette, hogy ebben a novellában szereplő dolog nem egészen igaz, vagy hogy mi a tudomány álláspontja a dologról. Teltek múltak a hetek, és szemmel látható eredményei lettek. Elsőnek az iskolai rongálások száma csökkent. Majd javulni kezdtek a jegyek, végül már senki sem állt bukásra a tanár osztályából.

Ennyi a mese. Szerintem eléggé tanulságos. Mindenki vonja le a konzekvenciákat.

Creideiki bejegyzésén felbuzdulva én is összeszedtem a számomra legjobbnak tartott SF írókat/műveket etc. (nem tudom, szabályos-e, de igyekeztem)

Legjobb külföldi SF szerző:

Nagy volt a tolongás, végül erre tisztult le:

Alfred Bester (25) - a Tigris! Tigris! és az Arcnélküli ember mellett szinte csak remek novellákat olvastam tőle. Kedvelem a krimi-sci-fi keverékeit és a barokkos stílusát
Dan Simmons (20)- most magyarázzam?
Robert Sheckley (15)- ahogy az InterGalaktikán is írtam: képes szatírikusan és humorosan bemutatni az emberi gyengeségeket.
Larry Niven (10)- az Ismert Űrért és a hihetetlen képzelőerejéért szeretem.
Frederick Pohl (5)- az Átjáró mindent visz, de a novellái is jók.
Brian W. Aldiss (10)- nekem ő a non plus ultra az angol SF novellák színpadán.
Iain M. Banks (15)- nekem ő a non plus ultra a kortárs űroperában. Meg k.baszottul jók a könyvei.

Legjobb magyar SF szerző:

Kasztovszky Béla (20)- remek novellista.
László Zoltán (25)- a magyar cp guruja a szememben, és én a cp-ért odavagyok.
Gáspár András (15)- Két szó: Kiálts farkast!
Szélesi Sándor (15)- bírtam az MU-s sztoriait, de látom, hogy “komoly” sci-fit is jól tud írni.
Bán János (10)- az űrbálnákért hálám jeléül.
Markovics Botond (15) - a Poszthumánnal nálam befutó.

Legjobb külföldi SF regény:

DAN SIMMONS: Hyperion (15) - most magyarázzam?
ISAAC ASIMOV: Alapítvány (5) - az egyik első SF élményem, és máig mélyen érezteti bennem a hatását, noha Asimovot én sem tartom akkora királynak.
THEODORE STURGEON: Több mint emberi (10) - mindig is idegesített ez a a “baba három” dolog. Épp ezért jó!
STANISLAW LEM: Solaris (10) - végre valami, amit tényleg nem tudunk megismerni, akárcsak saját magunkat.
ROBERT SHECKLEY: Kozmikus főnyeremény (10) - pre-Utikalauzunk a legkedvesebb olvasmányaim egyike - tobzódik az ötletekkel, és remek a humora.
IAIN M. BANKS: A játékmester (15) - A Hyperion után a másik nagy kedvencem, ami úgy “anblokk” mindent magába foglal - űropera, magvas gondolatok, társadalombírálat és utópia egyszerre. És itt le kell dönteni a falakat, hogy meglássuk, mi van odaát.
URSULA K. LEGUIN: A sötétség balkeze (5) - Gethen és a lakói (lehet hogy ha olvastam volna a Dűnét, most az állna itt)
ALFRED BESTER: Tigris! Tigris! (10) - barokk sci-fi, őrült hőssel. Kell ennél több?
PHILIP K. DICK: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal (10) - szuvat, Deckard, androidok. Pusztuló Föld háttere előtt láthatjuk az embert és teremtményét.

Legjobb magyar SF regény:

Na itt nem leszek jó játékos: nem nagyon tudnék igazán jó magyar regényeket ajánlani. Ami biztos:
GÁSPÁR ANDRÁS: Kiálts farkast!
GÁSPÁR ANDRÁS: Két életem egy halálom
MARKOVICS BOTOND: Poszthumán döntés

Legjobb külföldi SF novella:

James Patrick Kelly: Dinoszaurusz-logika (15) - mit ér az emberélet a világegyetem egyensúlyával szemben?
Theodore Sturgeon: A magány csészealja (10) - mert szép.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója (15) - jönnek a marslakók… és mi behódolunk.
Bruce Sterling - Lewis Shiner: Mozart napszemüvegben (5) - imádom az alternatív történelmet (olyan, mint sezlony Keringése és a Nagate összegyúrva, kiváncsi vagyok, olvasta-e?)
Robert Sheckley – Harlan Ellison: Látok egy embert ülni a széken és a szék harapdálja az ember lábát (5) - aki olvasta, az tudja miért (meg mert Sheckley-Ellison közös).
William Gibson: Hátország (10) - mi van odaát? avagy az Átjáró novellában.
Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve (10) - “az SF kispróza klasszikusa” (I. Asimov).
William Tenn: A Föld felszabadítása (15) - mert már fölszabadultabbak nem lehetünk.
Brian W. Aldiss: De ki pótolhat egy embert? (10) - az emberi robotokért és az állati emberért.
Francis Carsac: A Sors hegyén (5) - ezt meg szimplán szeretem.

Legjobb magyar SF novella:

Szentmihályi-Szabó Péter: Fekete és fehér lyukak (10)
Bán János: Az örökkévaló vezér/Bálnaraj a Crassus felett (15-15)
Viszokay Tamás: Gyáva ember (10)
Trenka Csaba Gábor: Galaktikus pornográfia (20)
Kasztovszky Béla: Fehér kör (15)
László Zoltán: Százezer Armstrong (15)

Legjobb novelláskötet:

Izzó króm (20)
Gyikos idő (25)
Fényévek (15)
A marslakók második inváziója (25)
Holnap történt (15)

Legjobb teremtett világ:

Kultúra (25)
Ismert Űr (15)
Dűne (20)
Rim-world (15) (Bertram A. Chandler Rim-world sorozata)
Douglas Smith: Sikoltó Angyal (15) (novella, valamelyik újabb Galaktikából)
C. J. Cherry: Mélyállomás (10)

Legjobb idegen faj:

szálkák (15) (Niven-Pournelle: Szálka Isten szemében)
bábjátékosok (25) (Niven Ismert Űr sztorijai)
faiolik (20) (Roger Zelazny: Az ember, aki faiolit szeretett)
vogonok (25) (Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)
a malackák/pequeninók (15) (O. S. Card Végjáték-sorozata )

Legjobb regényszereplő:

Fedman Khassad (10) (Hyperion Cantos)
Ender Wiggin (20) (Végjáték)
Gulliver Foyle (25) (Tigris! Tigris!)
Gavoda (15) (GáspárAndrás: Kiálts farkast!)
Hiro Protagonist (20) (Neil Stephenson: Snow Crash)
Sikamlós Bolivar James diGríz (10) (na vajon?)

Legjobb főgonosz (karakter/faj/szervezet):

kzinek (15) (Niven Ismert Űrje)
Shrike (20) (Hyperion Cantos)
Alázok (15) (Banks: Holtpont)
Hangyok (10) (Végjáték)
„kib’szott ragacs” (20) (Sheckley-Ellison: Látok egy embert… )
a Párt (10) (Orwell: 1984)
a gépkutya (10) (Bradbury: Fahrenheit 451 )