Volt szerencsém tegnap megnézni Fritz Lang Metropolis című némafilmjét. Sokan mind a filmművészet, mind az SF filmművészet nagyjának tartják. És, valjuk be őszíntén, ebben van is valami.
A sztori szerint a jövő városában, Metropolisban járunk. A város ura John Federsen, aki elnyomja munkásait, akik a város legalsó szintjein, a gépek alatt élnek és szinte gépi munkát végeznek. Federsen fia egy nap találkozik Mariával, aki a munkások vezetője, és akibe beleszeret. Maria a békéről és a várakozásról szónokol a munkásoknak. Federsen, a tudósa, Rotwang segítségével kihallgatja a lány szónoklatát, és megbízza a tudóst, hogy a korábban bemutatott robotját formálja Maria képére és vele szítsanak elégedetlenséget a munkások között, melyek így azok saját vesztüket okozzák.
A film több olyan témát is boncolgat, mely az SF sajátja: egyrészt szociális jövőkép, melyben visszacsengenek a XIX. század munkás-utópistáinak látomásai, másrészt amolyan “ellen-luddita” mű is, hisz hiába a gépek “rabszolgává” teszik az embert, azokra szükség van, hisz azoknak köszönhető, hogy Metropolis létezik. Továbbá a legegyértelműbb téma is megjelenik: a robot. Furcsa, hogy a robotszinte amint emberi alakot kap, egyszersmind személyiséget is. De mindenesetre a színésznő jól alakítja a szende Mariát és az őrült gépet.
Szóval elég jó film. Persze némafilm, szóval a zenén kívül semmilyen zaj sincs. Illetve a több mint két órás hossz picit fárasztóváteszi a filmet a felére, de mindenesetre eléggé mozgalmasnak mondható - már abban az értelemben, hogy nincsenek mellébeszélések.
SF film klasszikusa, ajánlom mindenkinek.
Különvélemények