Most, hogy jobban belemerültem a Fény és Setét világába, egyre inkább érlelődik bennem a kérdés: mi lennék, ha Másféle lennék? Fénypárti vagy Setét? Az ember azt gondolná, egyszerű a válasz, pedig nem. Mindkét félnek vannak olyan tulajdonságai, amelyek szimpátiát tudnak kelteni.
Fénypárti azért lehetnék, mert nem szeretem a mások baját. Ezt mindenki megmondhatja, aki ismer. Rengeteg ember van, akinek én jelentem a lelki támaszt (és vica versa). Empatikus alkat vagyok, meghallgatom mások gondjait és ha tudok, még ha csak szóban is, igyekszem segíteni.
De most inkább Setét lennék. Az Őrségek világában azt mondják, számít az, milyen lelki állapotban lép be valaki a Homályba. Nos, jelen lelki állapotomban simán el tudom képzelni, hogy Setétként keverednék ki az incidensből. Hogy miért? Jelenleg annyi düh és szomorúság dolgozik bennem, hogy ha tehetném, igazán jól kitölteném a dühöm. És mi lenne erre alkalmasabb módszer, mint Setétté válni, és “megbűntetni” azokat, akik nekem keresztbe tesznek. Lehet még meg is érdemelnék. Ez a Setét szimpatikus tulajdonsága: nem törődnek senkivel, ha úgy adódik, megbüntetik azt, aki megérdemli ( persze vannak olyanok, akik szimplán csak magukkal törődnek, ezzel nem tudok szimpatizálni, de mondjuk a Fény “mindenen áttörő világjobbító” elképzeléseivel sem, amik, mint tudjuk, gyakran rosszul sülnek el ).
Szóval Setét. Nem durván, de azért eléggé. Nem egy húsra ácsingózó alakváltó, nem egy gonosz mágus. Egyszerűen egy szimpla kis Másféle, aki igazságot szolgáltatna maga számára. Mert erről szól a Setét: saját magunknak szolgáltatunk igazságot.
Aláírás: Acélpatkány, alacsony rangú Setét.
Különvélemények