Avagy: Örült Stone - 2008. A patkány éve
Nomen est omen, ahogy mondani szokás. Mindenhol hallom, hogy 2008. a Patkány éve. Ok, legyen. És? Ja, hogy van egy ilyen film! Hmm… érdekesen hangzik. Kicsit kutakodtam utána, és a minap sikerült is végignéznem. Egyvalamit leszögezek: a film és a valóság ( saját valóságom ) közti egyezések nem lehetnek véletlenek…
Na szóval. Adva van 2008. ( Milyen év is van most? Ja igen… első véletlen, avagy miért éppen most tudtam megnézni? ) A felmelegedés miatt London városa tocsog a vízben. A víz pedig magával vonzza a patkányokat. Tisztára mint New Yorkban, véleményem szerint a film ott is simán játszódhatna ( a képek is ezt mutatják, csak a Bridge-et ismertem fel Londonból ). Na szóval vannak a patkányok. És ha ez még nem lenne elég, az apokaliptikus 40 napi esőzést megélt városban egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Illetve azok szívét ki a testükből. Harley Stone ( Rutger Hauer ) megszállottan keresi a gyilkost, melyről hamarosan kiderül, hogy inkább szörny, mint ember.
Röviden ennyi az alaphelyzet. Stone kellően őrült, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csokoládéval és kávéval serkenti magát. Ahogy lenni szokott, a halott társa ( akit a “gyilkos” csinált ki ) helyett kap egy újat, aki klisészerűen “öltönyös diplomás rendőr” ( persze ha nagy trauma éri, előjön belőle a fegyvermániás pusztító ). Itt van még a Nő, aki Szép, és akit Kiszemel A Gyilkos ( ahogyan az lenni szokott ). Persze kicsit visszás, hogy a Nő Stone volt társának felesége, és Stone-nal csalta a férjét. Na ez egy ilyen világ.
Elég kliséhegynek tűnik, és bevallom, kicsit az is. De mégis szerethető. Nekem azonnal megtetszett. Egyrészt kevés az a film, ami az első 10 percben 3 másik művet juttat az eszembe:
1) Ballard: Vízbefúlt világ - gondolom a párhuzam adott.
2) J. Carpenter Menekülés New York-ból című filmje - a film elején lévő “dzsipvezetős rész” nekem fullra a Menekülés első perceit juttatta eszembe. Persze lehet csak én vagyok így vele.
3) R. Scott Szárnyas fejvadásza - Ruttger Hauer, kimás. Ami persze ezen kívül is erre a filmre enged asszociálnom, az Roy Batty esőjelenete. A víz itt is “szoros kapcsolatba kerül” Hauerrel.
Másrészt Stone is olyan figura, akit rittkán lát az ember: nem alkoholista, hanem egy magát szívinfarktusig hajszoló fickó, aki a lehető legtrehányabb helyen lakik ( Mel Gibson kuckója a Halálos fegyverből ehhez képest a Ritz elnöki lakosztálya ). Akkora stukkerrel mászkál, hogy ha belelő egy patkányba, a maradványokból csak DNS-vizsgálattal állapítható meg, mi is volt az eredetileg. Persze tekintélyt sem ismer, de amint lehet, maga képére kezdi el formálni zöldfülü társát, aki tökéletesen kiegészíti Stone-t.
Megaztán kevés film van, ami a globális felmelegedés ilyettén következményeit ábrázolja ( és most nem a Holnaputánra céloztam ).
Ja és hogy milyen egyezésekről beszéltem korábban? Nézzük csak.
- 2008
- a Patkány ( énis avvónék, csak high-tech kivitelben 
)
- a Skorpió csillagjegye és Stone születésnapja, november 10. - nakérem, november 10-én születtem, persze kicsit később, mint Stone, és ezek szerint én is Skorpió vagyok.
Szóval ezek az egyezések nekem betették a kaput. Ez a film felkerül a kedvencek közé.
——————————-
Off: a minap akadtam rá egy korábbi Acélpatkány blogjára, és ott megígértem, hogy mivel akaratlanul is “elvettem” tőle a nevet, népszerűsítem a blogját. Meg kell hagyni, van egy stílusa, de hasonló az ízlésünk. Úgyhogy álljon itt mementóul Razide blogjának helye.
Továbbá ez a bejegyzés érlelte meg bennem azt a döntést, hogy a “gbr87″ helyett véglegesítem az “acélpatkány” nicknevet. Úgyhogy mostantól így fogok megjelenni a Solaria mellett az SFportalon és az SFblogos hozzászólásokban is. Így mégiscsak egyszerűbb nyomon követni, hol fúrdogálom alagútjaimat a cybertér betondzsungelében.
Különvélemények