Na, régen írtam már, mert el voltam havazva beadandókkal (és még el leszek egy darabig) meg nyakig bennevagyok a Ghost in the Shell-ben is. De azért a Creideiki által kijelölt könyvek közül most jöjjön egy újabb:
A IV. évezred elején, 3017-ben járunk. Az Emberi Birodalom reneszánsza: a valaha hatalmas állam romjaiból újjáéled a birodalom, mely ismét összefogja az emberiség világait. Azonban itt is vannak lázadók: ilyen Új Chicago, ahol a MacArthur csatahajó és kapitánya, az ifjú Roderick Blaine is harcol. Végül sikerül győznie a Második Emberi Birodalomnak a lázadók felett. Ám a MacArthur nem élvezheti a győzelmet: különleges megbízatást kapnak. Egy idegen űrszondát kell elfogniuk, melynek pályája keresztezné egy csillagét. A művelet sikerrel jár. A szondáról hamarosan kiderül, hogy egy napvitorlás, melynek fedélzetén egy halott idegen lényt találnak. A csillagászok kikövetkeztetik, hogy a Murcheson Szemének nevezett csillagon túli apró nap, a Szálka lehet a lény anyarendszere. A Birodalom azonnal expedíciót indít a Szálkához, s a feladatot a MacArthurra és a Lenin csatahajóra bízzák. A fiatal Blaine parancsnok és legénysége így kapcsolatba kerül a különös fajjal, a szálkákkal, akik évezredes titkokat rejtegetnek az emberek elől, és grandiózus terveket szövögetnek.
Az idehaza két kötetben kiadott The Mote in God’s Eyes [Szálka Isten szemében] című regény két veterán sci-fi író, Larry Niven és Jerry Pournelle összefogásából született. A regényt a Pournelle által teremtett CoDominium érájába helyezték, ahol az USA és a SZU közös erővel gyarmatosította a világűrt. A két író egyedi írásmódjukat ötvözték egy igen érdekes és szórakoztató könyvben. Az első kapcsolat témája már lerágott csontnak tűnhet, de ez a ‘74-es könyv, hogy Sturgeon szavait idézzük, a “legfigyelemreméltóbb regény évek óta.” A szálkák és különös társadalmuk olyan szépen lett megrajzolva, ahogy az Niventől elvárható, aki egyedi lényeket teremtett Tales of Known Space sorozatában is (elég csak a bábjátékosokra vagy a kzinekre gondolnunk). Ez keveredik a Pournelle militarista-sci-fi-jeiből ismert akcióval (és nem hiába a szereplők nagyrésze katona). A MacArthur olyan, mint egy régi óceánjáró hadihajó, mely már sok évet lehúzott a tengeren, imitt-amott már rozsdás és többször foltozott, mégis megállja a helyét. A szereplők pedig mind élő, lélegző figurák, mégha akadnak köztük tipusfigurák is, mint a szakmájának élő tudós.
A cselekmény is igen érdekfeszítő - a szereplőkkel együtt szépen lassan a mi szemünk előtt is feltárul a szálkák bonyolultan struktúrált világa és annak minden problémája. Emellett az emberek világa is igen árnyaltan lett bemutatva: a fényűző birodalmi tisztviselők világa éles ellentétben áll Új Chicago lázongó bolygójával. Mindezek mellett megvan a kötelező szerelmi szál is.
Persze nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a könyv végére a szálkák világa teljesen megváltozik az emberek megjelenésének következtében, és a változás hosszú távon pozitív kimenetelű lesz. A MacArthur és legénysége olyan lesz, mint az Eneterprise - a béke és harmónia lehetőségét hozza el az idegeneknek.
Végül meg kell említenem az első kötet borítóját: először nem is vettem észre, hogy a képen látható csillagok és porfelhők egy szemet formáznak. Nagyon szép.
Különvélemények