Nos, megkésve bár, de én is szeretném leróni tiszteletemet a nagy Arthur C. Clarke előtt.
Sokan írtak sok szépet a mesterről, kiemelve fantáziáját, humanitását és érzékenységét a jövővel kapcsolatban. Én egy egészen már oldalról szeretnék most írni róla.
Clarke legjobb barátja Isaac Asimov volt. Többször írtak egymás köteteihez előszót, így Clarke Mesék a Földről című kötetéhez is Asimov írta az előszót. Ez a két vén róka jó barátokhoz illően ott szapulta a másikat, ahol csak tudta. Nos, ezekből szeretnék most felidézni pár anekdotát:
“Az összes tudományos-fantasztikus író közül az 1917-ben született Arthur Charles Clarke hasonlít hozzám a legjobban.
Ő persze határozottan tagadná ezt az állítást. Megjegyezné - egyébként joggal -, hogy több mint két ével idősebb, mint én; hogy sokkal kopaszabb, mint én; és sokkal kevésbé jóképű, mint én. Na és akkor mi van? Nem szégyen az, ha valaki idős, kopasz és ronda!
A hasonlóság ott kezdődik, hogy Arthur, mint én, komoly természettudományos tanulmányokat folytatott, amelyeket fel is használ “hard science fiction” gyűjtőnéven emlegetett műveiben. Stílusa hasonlít az enyémhez, és gyakran össze is kevernek minket - legalábbis a könyveinket.
Az a tudományos-fantasztikus könyv, amelyet drága feleségem, Janet életében először elolvasott, Arthurnak A gyermekkor vége című regénye volt; a második pedig az én Alapítvány és birodalmam. Mivel Janet nem emlékezett tisztán, melyik melyik, végül hozzám jött feleségül, pedig szerintem Arthurra pályázott.”
“Tavaly például lezuhant egy repülőgép lowában. Az utasoknak körülbelül a fele odaveszett, míg a többiek életben maradtak. Kiderült, hogy az egyik túlélő a kockázatos földet érési kísérletek közepette úgy őrizte meg nyugatmát, hogy Arthur C. Clarke regényét olvasta; erről egy újságcikk is beszámolt.
Arthur szokásához híven azon nyomban ötmillió fénymásolatot készített a cikkről, és elküldte mindenkinek, akit csak ismert vagy akiről hallott. Én is kaptam egyet, a hozzám címzett másolat alján kézírással ez állt: “Milyen kár, hogy nem a te regényedet olvasta! Átaludta volna az egész szörnyű megpróbáltatást!”
Egy pillanat műve volt, és már meg is született a levél Arthurnak: “Ellenkezőleg. Azért olvasta a te könyvedet, mert ha a gép mégis lezuhan, a halál jótékony megváltásként érkezik.” (Asimov)
Erre persze Clarke sem késett a válasszal: “Egy apró helyreigazítás: nem küldtem szét ötmillió példányt abból a Time cikkből amire Isaac utal. Egyet postáztam csupán - Isaacnak, jól tudva, hogy ő majd szétkürtöli a hírt a világban.”
Mostmár folytathatják egymás heccelését a csillagok között. Nyugodjanak békében.
Különvélemények