acélpatkány SF blogja

Creideiki kérésére egy összecsapott bemutató:

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Egy Naprendszer, mely teljesen kifordult önmagából, köszönhetően a jaunt, a teleportálás megjelenésének. A magánszféra, a titoktartás és a közelekedés teljesen megváltozott, a világ tényleg összezsugorodott, bárki eljuthat akár a bolygó bármely pontjára, ha megfelelő jaunt-képességekkel rendelkezik. A három belső világ és a hét külső hold gazdasági egyensúlya is megbomlott, és a két frakció kész bármikor a másik nyakának ugrani.

Ebben a világban él Gulliver Foyle, akiről jellemzésénél ennyit jegyeznek meg: teljesen átlagember, ambíciók nélkül. Zsákutcába jutott. Ám mikor Foyle hajótörtést szenved a Nomád nevű hajón, és cserbenhagyja őt egy másik hajó, a Vorga, felélednek benne a motivációk: bosszúra szomjazik. És a bosszútól hajtva sikerül eljutnia a Tudós Nép aszteroida-világáig, ahol messiásnak nézik, arcára pedig tigris-maszkot tetoválnak. Foyle innen megszökik, és szörnyű tigris-ábrázatával visszatér a Földre.

Itt kideríti, hogy a Vorga kapcsolatban áll a világ egyik leggazdagabb emberével, Presteign-féle Presteign-nel, a Pyre nevű robbanóanyaggal, és végső soron a háborúval is. Foyle-t azonban csak a vak bosszú hajtja, és így belekeveredik egy hatalmas összeesküvésbe, majd pedig ráébred, hogy ő maga olyan erő birtokában van, ami nagyobb bármilyen fegyvernél.

Alfred Bester egyik nagy kedvencem, ugyanúgy, ahogy Tigris! Tigris! című regénye is ( angolul megjelent még Célom a csillagok [The Stars My Destination] címen is ). A XXIV. század őrült hőse, akit Monte Cristo grófjaként a bosszú hajt, bebarangolja a Földet és a Marsot, olyan dolgokat lát, amitől az olvasónak elakad a lélegzete, és mindezt nem a manapság szokásos “ezer oldalban elmagyarázom” stílusban tárja elénk a szerző, hanem pár száz oldalban. Talán ezért olyan pergő a regény, többen stílusát “barokkosnak” nevezik. A Spanyol Lépcsőn, a Fourmile-féle cirkuszban vagy a Presteign-villában játszódó jelenetek ugyanolyan képzelőerőről árulkodnak, mint a különféle szereplők: a sugárzó “koponyafej” Dagenham, a fiatal és energikus Y’ang-Yeovil, az egyirányú telepata Robin Wednesbury, vagy az albinó Olivia Presteign. Bester csodálatosan eredeti világot épített fel, mely teljesen működőképes a maga “őrült rendszerében”. Gully alakja pedig mindörökre beírta magát az SF történetébe, csakúgy, mint a regény és annak kiötlője.

Én Gully Foyle vagyok,
az öreg Terrán lakok.
A mélyűrben hányódok,
de célom a csillagok.