Még anno, mikor a sci-fi szükségletemet az általános iskola könyvtárának selejtezései során elégítettem ki, akadtam rá Wolfgang Jeschke A teremtés utolsó napja című regényére. Azt hiszem, nem akkor olvastam, különben nem emlékeznék most belőle semmire. Mindenesetre miután elolvastam megvettem a szerző MIDAS című kötetét (a Midas regény és a Meamone szeme kisregény), majd vadászni kezdtem a novelláira. Ugyanis Jeschke remek író.
1936-ban születet a Szudéta-vidéken, majd Németországba költözött és végül az NSZK-ban kötött ki. Itt a nagyhírű Heyne magazinnál dolgozott, publikált és szerkesztett. Támogatta az európai SF különböző képviselőinek megjelenését, többek közt Szepes Mária Vörös oroszlányja is nála jelent meg (khömm… SF? na haggyuk…), illetve több megrendelést adott a Boros-Szikszai illusztrátorpárosnak. Jelenleg visszavonultan él.
SF írásai közül igen sok olvasható magyar nyelven. A fenti két regénye mellett olvashatók híresebb írásai: A király és a bábkészítő; Rossz hírek a Vatikánból; Tizenkét perc és még néhány; Ozírisz országa. Az újonnan megjelenő Galaktikában is olvasható A kösöntyű és a Hasadék a hegyen című novellája. Művei kellemes stílusúak, ötletei egyediek.
A teremtés utolsó napja
A könyv három különös régészeti lelet bemutatásával indul, melyeknek a tanulmányozása során az emberiség ráébred, hogy a földtörténeti régmúltba időutazók kerültek és különböző nyomokat hagytak maguk után. A könyv szereplője egy tengerésztiszt, akit egy titkos projekt keretében visszajuttatnak a múltba, pontosabban a még víz nélküli Földközi-tenger medencéjébe. Az ide különböző “szórásban” érkező emberek feladata eredetileg az volt, hogy a Közel-Kelet olaját hatalmas vezetékeken az Északi-tengerhez vezessék, de a körülmények miatt ezt félbehagyták. Ugyanis mind az oroszok, mind az arabok megsejtették, mit is csinál az USA, és ők is készítettek saját időgépeket. Így tehát mindennapossá váltak az arab vadászpilóták támadásai és az összecsapások a különböző katonák között. Hősünk az egyik utolsó ember, aki a jövőből érkezik, így ő már ebben a kaotikus állapotban kénytelen berendezkedni az életre.
A regény nagyon élvezetes, a legjobb jelenet, amikor a különböző párhuzamos jövőkből érkező emberek mesélnek egymásnak. Van ember Izrael egész Közel-Keletet uraló országából és a spanyolok által a Missisippi keleti részén tartott USÁ-ból, sőt, a könyv végén még a Bárány Országa is megjelenik, mint egyfajta Hatalmas Keresztény Birodalom.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, nem egy szokványos időutazásos könyv.
MIDAS - Avagy a test feltámadása
A közeljövőben Peter Kirk NASA űrhajós különös játszmába keveredik. Bár ő csak nyugodtan akart pihenni a háború sujtotta Ceylonon, barátja, Andrew halála után azonban ez a terve dugába dől. Ugyanis Andrew üzeneteket hagy neki, s Peter kénytelen a rejtély megoldásába bonyolódni, ahol biotechnológia, klónozás, politikai csatározások érik egymást, s mindeközben az “élet” kérdésköre kapja a legnagyobb hangsúlyt.
Jeschke ebbe a regénybe rengeteg ötletet sűrített. Érzékenyen mutatja be a Nyugat behatolását az arab világba és Ázsiába, a terrorimust, a napenergia alkalmazásának lehetőségeit, a klónozás etikai problémáit és néhány egészen egyedi alkalmazását. SF ínyenceknek kötelező darab!
Meamone szeme
Az emberiség, miután elpusztította a Földet, űzött vaddá vált, ami sáskaraj módjára feléli az elé kerülő világokat, génmanipulációval benépesíti a legzordabb világokat is, hogy miután learatta a proteinforrásokat, továbbálljon.
Ilyen világ a Meamone gázóriás két holdja is. A két hold folyamatos gravitációs haláltánca közt az egyik sivatagi világon kupolavárosokban élő emberek a másik világ élőlényeit “takarítják be”. Ebben a környezetben éled öntudatra egy “karmos”, egy mesterségesen létrehozott hajtó, melynek az a feladata, hogy óriási bálnaszerű lényeket tereljen a vadászokhoz. A karmos szemén át látjuk a végítéletet élő holdat, és annak egyedi lényeit. Mindeközben a kupolaváros urának lányában felélednek a Platini család nőágának ősi telepatikus ereje, mellyel a Galaxisban szétszóródott emberek képesek kommunikálni egymással, s ezáltal képes kapcsolatba lépni a karmossal, melybe titokban a család génjei kerültek.
Hihetetlen vízió az ökológiai katasztrófáról, mely Damoklész kardjaként leng az emberiség feje felett. Itt is előkerül az “én” kérdése, akárcsak a MIDAS-ban. Magával ragadó rövid történet, mely hazájában több elismerést is kapott.
Szóval Jeschke nagyon jó író! Tessék olvasni!



Az a Szudéta-vidékről Németországba “költözött” kissé eufemisztikus. Nyilván többszázezer társukkal együtt az ő családját is kitelepítették. Amúgy tényleg jól ír.
Nos, emlékezetből ment a bejegyzés, szóval nem tudom a pontos hátteret. Amúgy nekem nem kell magyarázni: történelem szakos vagyok…
De kösz a hozzászólást/igazítást.
heló
azt szeretném megkérdezni hogy engedélyeznéd-e hogy pár animéről írt ismertetődet feltüntethetném e egy másik oldalon. ha esetleg igen tudnál egy e-mailt küldeni megadtam az email címemet. előre is köszi a választ.
Szia.
Én meg azt szeretném megkérdezni, hogy vissza fogsz-e jelölni magadtól az Intergalaktikán, vagy neked is napokig könyörögni kell.
Hát izé… még nem igazán jöttem rá, hogyan kell boldogulni vele…