acélpatkány SF blogja

Újabb klasszikus Miyazaki animével jelentkezem. Ezúttal a Laputa: az égi palota (Tenkuu no shiro Laputa) a kérdéses mű.

Kalózok támadnak meg egy repülőt az égen. A gépből kiesik egy lány, akit egy különös nyaklánc megment a zuhanástól, és a földön egy bányászfiú, Pazu talál rá. A lány, Sheeta elmeséli, hogy elrabolták és menekülnie kell mind a kalózok, mind az elrablói elől. Kiderül, hogy a titokzatos kő, amit a nyakában hord, a levikő az amiért üldözik. Ezzel ugyanis el lehet jutni a titokzatos égi szigetre, Laputára, ahol a legenda szerint mesés kincsek vannak. Pazu apja is egész életét Laputa keresésének szentelte, így a fiú azonnal a lány segítségére siket. Hamarosan kiderül, hogy Sheeta a laputai királyi család tagja, és így ő a kulcs a sziget felkutatására.

Ez az anime is ugyanolyan csodás képi világgal rendelkezik, mint a Nausicaa, a kis Sheeta mintha egy az egyben az előző anime hercegnőjének fiatalabb kiadása lenne. Persze a két film semmilyen történeti kapcsolatban nincs egymással, csupán az egyik jelenetben jelennek meg az ún. rókamókusok, melyek közül egy Nausicaa állandó társa a másik filmben. A környezet az a “gőzgépes nyűzsgő városok” és hatalmas zöld rétek világa, ami Miyazaki sajátja, és ebből a filmből sem hiányozhatnak a grandiózus légi jelenetek. A zene itt is gyönyörű, kellemes hallgatni magában is. A karakterek árnyaltak, csupán a főgonosz az, aki egyértelműen negatív figura.

A film mondanivalója szinte ugyanaz, mint a Nausicaa-é (és a Mononoke Hime-é): az ember és a természet kapcsolata. Laputa a természet utolsó érintetlen ékköve, amit minden áron meg kell védeni. Mindamellett ebben a mesében sokkal több a komikus elem, a kalózok bandáján például mindig csak nevetni lehet. Ezt az animét ajánlom minden korosztálynak. Miyazaki rajongóknak pedig kihagyhatatlan darab.