Na, régen írtam már, mert el voltam havazva beadandókkal (és még el leszek egy darabig) meg nyakig bennevagyok a Ghost in the Shell-ben is. De azért a Creideiki által kijelölt könyvek közül most jöjjön egy újabb:
A IV. évezred elején, 3017-ben járunk. Az Emberi Birodalom reneszánsza: a valaha hatalmas állam romjaiból újjáéled a birodalom, mely ismét összefogja az emberiség világait. Azonban itt is vannak lázadók: ilyen Új Chicago, ahol a MacArthur csatahajó és kapitánya, az ifjú Roderick Blaine is harcol. Végül sikerül győznie a Második Emberi Birodalomnak a lázadók felett. Ám a MacArthur nem élvezheti a győzelmet: különleges megbízatást kapnak. Egy idegen űrszondát kell elfogniuk, melynek pályája keresztezné egy csillagét. A művelet sikerrel jár. A szondáról hamarosan kiderül, hogy egy napvitorlás, melynek fedélzetén egy halott idegen lényt találnak. A csillagászok kikövetkeztetik, hogy a Murcheson Szemének nevezett csillagon túli apró nap, a Szálka lehet a lény anyarendszere. A Birodalom azonnal expedíciót indít a Szálkához, s a feladatot a MacArthurra és a Lenin csatahajóra bízzák. A fiatal Blaine parancsnok és legénysége így kapcsolatba kerül a különös fajjal, a szálkákkal, akik évezredes titkokat rejtegetnek az emberek elől, és grandiózus terveket szövögetnek.
Az idehaza két kötetben kiadott The Mote in God’s Eyes [Szálka Isten szemében] című regény két veterán sci-fi író, Larry Niven és Jerry Pournelle összefogásából született. A regényt a Pournelle által teremtett CoDominium érájába helyezték, ahol az USA és a SZU közös erővel gyarmatosította a világűrt. A két író egyedi írásmódjukat ötvözték egy igen érdekes és szórakoztató könyvben. Az első kapcsolat témája már lerágott csontnak tűnhet, de ez a ‘74-es könyv, hogy Sturgeon szavait idézzük, a “legfigyelemreméltóbb regény évek óta.” A szálkák és különös társadalmuk olyan szépen lett megrajzolva, ahogy az Niventől elvárható, aki egyedi lényeket teremtett Tales of Known Space sorozatában is (elég csak a bábjátékosokra vagy a kzinekre gondolnunk). Ez keveredik a Pournelle militarista-sci-fi-jeiből ismert akcióval (és nem hiába a szereplők nagyrésze katona). A MacArthur olyan, mint egy régi óceánjáró hadihajó, mely már sok évet lehúzott a tengeren, imitt-amott már rozsdás és többször foltozott, mégis megállja a helyét. A szereplők pedig mind élő, lélegző figurák, mégha akadnak köztük tipusfigurák is, mint a szakmájának élő tudós.
A cselekmény is igen érdekfeszítő - a szereplőkkel együtt szépen lassan a mi szemünk előtt is feltárul a szálkák bonyolultan struktúrált világa és annak minden problémája. Emellett az emberek világa is igen árnyaltan lett bemutatva: a fényűző birodalmi tisztviselők világa éles ellentétben áll Új Chicago lázongó bolygójával. Mindezek mellett megvan a kötelező szerelmi szál is.
Persze nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a könyv végére a szálkák világa teljesen megváltozik az emberek megjelenésének következtében, és a változás hosszú távon pozitív kimenetelű lesz. A MacArthur és legénysége olyan lesz, mint az Eneterprise - a béke és harmónia lehetőségét hozza el az idegeneknek.
Végül meg kell említenem az első kötet borítóját: először nem is vettem észre, hogy a képen látható csillagok és porfelhők egy szemet formáznak. Nagyon szép.
Kalózok támadnak meg egy repülőt az égen. A gépből kiesik egy lány, akit egy különös nyaklánc megment a zuhanástól, és a földön egy bányászfiú, Pazu talál rá. A lány, Sheeta elmeséli, hogy elrabolták és menekülnie kell mind a kalózok, mind az elrablói elől. Kiderül, hogy a titokzatos kő, amit a nyakában hord, a levikő az amiért üldözik. Ezzel ugyanis el lehet jutni a titokzatos égi szigetre, Laputára, ahol a legenda szerint mesés kincsek vannak. Pazu apja is egész életét Laputa keresésének szentelte, így a fiú azonnal a lány segítségére siket. Hamarosan kiderül, hogy Sheeta a laputai királyi család tagja, és így ő a kulcs a sziget felkutatására.
egymással, csupán az egyik jelenetben jelennek meg az ún. rókamókusok, melyek közül egy Nausicaa állandó társa a másik filmben. A környezet az a “gőzgépes nyűzsgő városok” és hatalmas zöld rétek világa, ami Miyazaki sajátja, és ebből a filmből sem hiányozhatnak a grandiózus légi jelenetek. A zene itt is gyönyörű, kellemes hallgatni magában is. A karakterek árnyaltak, csupán a főgonosz az, aki egyértelműen negatív figura.
A film mondanivalója szinte ugyanaz, mint a Nausicaa-é (és a Mononoke Hime-é): az ember és a természet kapcsolata. Laputa a természet utolsó érintetlen ékköve, amit minden áron meg kell védeni. Mindamellett ebben a mesében sokkal több a komikus elem, a kalózok bandáján például mindig csak nevetni lehet. Ezt az animét ajánlom minden korosztálynak. Miyazaki rajongóknak pedig kihagyhatatlan darab.
Na, ez kapásból nem is egy, hanem három anime, csak egyben lettek kiadva (mint az Animátrix). Három különböző történet, három különböző alkotótól.
Hangulatában és mondanivalójában nagyon hasonlít egy másik kedvencemhez, a 
Ez a 24 részes anime a távoli jövőben játszódik. Az emberiség tönkretette a Földet, és hatalmas kupolavárosokba kényszerült. Ilyen város Romdeau is. A város polgárai békében élnek, ám több furcsa dolog is történek mostanában. Egyrészt terjed a autoreiv-ek (androidok) közt az úgynevezett “Cogito” vírus, melynek hatására szembefordulnak uraikkal és ráébrednek létezésükre. Ezeknek a fertőzött autoreiv-eknek a likvidálásával foglalkozik Re-L Mayar, a kupola kormányzójának unokája. Minden a megszokott ütemben zajlik, de egyik este egy különös lény tör be Re-L lakásába, majd ott összeverekedik egy hozzá hasonló lénnyel. Re-L ezután kutatni kezd a rejtélyes lény, a Proxy után. Itt keveredik be a képbe a különös bevándorló, Vincent Law, akit furcsa módon követ a Proxy, ám ő az egyetlen, akit mégsem tudott megölni. Ki ez a Vincent valójában? És micsoda az a Proxy? Milyen céljai vannak a város vezetőségének és a furcsa doktornőnek, Daedalusnak? Ahogy Vincent elindul szülőföldjére, Mosquo-ba, mellészegődött társaival, egy fertőzött autoreiv kislánnyal és Re-L-vel, egyre inkább megismerjük ennek a különös világnak a történetét és választ kapunk a kérdésekre.
Így kezdi a krónikás a csillagközi keresztes hadjárat történetét elmesélő krónikás Poul Anderson különös és szórakoztató regényében. A százéves háborúba igyekvő angolok előtt leszáll egy idegen űrhajó, mely azzal a céllal érkezett, hogy leigázza a primitív földlakókat. Ám Sir Roger és bátor harcosai sikeresen elfoglalják a csillaghajót, és azt a hitetlenek ellen akarják használni a Szentföldön. Azonban a foglyul ejtett idegen ármánykodásának köszönhetően a keresztesek és egész Ansby lakossága (akik jó keresztényekként követni akarták a lovagokat a Szentföldre a megváltásért) az idegenek egy távoli planétájára repül.
(SPOILER ALERT!!!)
Clarke
Lukuss egy föld alatti város a jövőben. Talán az utolsó város, ahol emberek élnek. Nem tudni. Itt él Ichise, a 19 éves, árva fiú, aki utcai harcból tartja fönn magát. Ám egy napon hibázik, és ezért a bal lábával és a jobb kezével fizet. Azonban a fiút hihetetlen kitartása és élni akarása megmenti, és a Doc, aki rátalál, rajta teszteli a legújabb végtagprotéziseit. Maga a végtagpótlás a texhnolyzáció: Lukussban igen elterjedt, csupán a Mennyei Unió tagjai vetik meg. Ichise történetén keresztül feltárulnak a város viszonyai: az Organo ( a “Szervezet” ) - melynek vezetője Onishi ( aki levágta Ichise végtagjait, és saját bevallása szerint “hallja a várost” ) - tartja kezében a Raffia kitermelését. Ez az anyag szükséges a texhnolyzációhoz, ez Lukuss legfőbb terméke, ez segíti elő, hogy a test ne vesse ki a mesterséges végtagot. Az Organo ellensége az Unió, akik el kívánják törölni a texnolyzációt, annak korcsosító hatását hangoztatva. Harmadik, “utcai frakcióként” ott van a Racan, a lázadó fiatalok csoportja, akik elégedetlenek az “öltönyösök” uralmával.
Különvélemények