Az SF újhullám egyik kiemelkedő darabja Ursula K. Le Guin A sötétség balkeze című regénye, mely a megjelenésekor még eléggé tabunak számító témákat boncolgatott. Ma azt mondhatnánk, a klasszikus SF alapműve.
Aki olvasta a Dűnét, az tegye a helyszínt egy ilyesfajta világba, csakhogy itt nem sivatagok vannak, hanem hideg. Gethen/Tél világán ugyanis éppen jégkorszak van. A szerző ezt figyelembe véve alkotja meg a bolygón élők világát, és a nagy Jégen való átkelés a regény egyik fontos mozzanata.
A történetről röviden: Genly Ai, az Ekumeni Világszövetség Mobilja (küldötte) azért érkezett a Gethenre, hogy az ittenieket megnyerje a csatlakozásra. Mint Ai többször is elmondja, az Ekumen nem egyfajta állam, inkább közvetítő a különféle világok között. A mű elején az egyik getheni államban, Karhidában tartózkodik, innen azonban “menekülnie” kell, mert pártfogója, Therem Hart rem ir Estraven kegyvesztetté válik, s ő is kompromitálódik az “őrült király” előtt. Innen Orgoreyn-be megy, amelyik ország Karhida ellensége. Itt is bajba kerül, amiből a száműzött Estraven menti meg, majd miután egy nehéz és viszontagságos úton a Jégen át eljutnak Karhidába, Ainak sikerül beteljesítenie küldetését.
Bár a sztoriból egyszerű kalandregényt sejthetnénk, A sötétség balkeze egy igen komplex regény. Kezdve azzal, hogy Gethen lakói nem egyszerű emberek: egyneműek, nincs külön nő és férfi (a szerző ezt feltételezhető genetikai manipulációval magyarázza, bár biztosat ő sem tud). Ez sok egyediséghez és problémához vezet, kezdve azzal, hogy Ait amolyan “Perverznek” tartják, aki mindig “kemmerben”, szexuálisan aktív állapotban van (a kemmer olyan, mint a női peteérés, ebben a rövid, havonta jelentkező időszakban válnak a getheniek nemileg aktívvá).
Politikai problémák is bonyolítják a követ amúgy sem egyszerű helyzetét. Karhida és Orgoreyn közt háborús helyzet áll elő. Persze Le Guin kifejti, hogy a gethenieknél ismeretlen fogalom a háború, az itteniek kicsiben gyilkolásznak, de a mostani helyzet akár háborúvá is fajulhat. A háború és a nagy fokú agresszió hiányát azzal magyarázza a szerző, hogy az tisztán férfiúi tulajdonság, és ebben a “nonpoláris” társadalomban ez az ösztön kioltódik, vagy legalábbis mérséklődik. (Érdekes gondolat, bár nekem túl feminista, de elfogadható érv.) Aztán a különféle belpolitikai csoportok mindkét államban játékszernek tekintik a követet, és csupán Estraven józanságának és ismereteinek köszönhető, hogy Ai teljesíteni tudja vállalt feladatát. A két állam egyébként merőben ellentéte egymásnak: míg Karhida a decentralizál feudalista állam, addig Orgoreyn a modern bürokratikus állam mintapéldája. Bár a két felvázolt politikai struktúra enyhény sablonos, mégis hihető és elfogadható.
A vallás is fontos szerepet kap a regényben. Az egyik vallási irányzat a handaraták rendje. Ők azok, akik arra törekednek, hogy “megtalálják a hibás kérdéseket, és ne tegyék föl azokat“. Emellett ők amolyan jósok, akik (valóban) látják a jövőt (az Ekumen számára ez az egyik dolog, amiért fontos lenne a csatlakozás, hisz ez a tudás az emberiség javára válhatna).* De mint az egyik jós, Faxe mondja, ők nem törekednek a tudásra, “tudatlanok”akarnak maradni (”tudomáson kívül hagyni az elvontat, és szilárdan ragaszkodni a kézzelfogható világhoz“). A másik vallást, a yomesh-t egy volt handarata pap, Meshe alapította. Ez inkább egy filozófikus-miszticista irányzat, mely Orgoreynben elterjedt.
Az egész regényt, főleg a fő motívumot, az egyneműek világát mélyen áthatja a taoizmus. A regény is egy handarata-taoista versből veszi a címét:
“Mi a világosság? - a sötétség balkeze
s a homály jobbkeze a fénynek.
A kettő egy: élet és halál -
két egymást ölelő szerelmes,
két egymásba kulcsolt kéz,
mint ahogy egy az út s a vég.”
Vagy ahogy Ai mondja Estravennek: “Yin és Yang. A fény a sötétség balkeze… ugye így van? Fény, árnyék. Félelem, merészség. Hideg, meleg. Nő, férfi. Ez vagy te, Therem. Mindkettő és egy. Árnyék a havon.”
A regény tehát egy komplex, elgondolkodtató, de egyszersmind egy igen szórakoztató mű. A megrajzolt konfliktusok és az egyedülálló világ magával ragadó, az ember élvezettel olvassa a a rövid történeteket a jégen kóborló szerelmesről vagy a viharban eltévedt ifjúról. Bár a mű nyíltan feminista, mégis bátran tudom ajánlani bárkinek, annak is, aki nem rajong túlzottan a sci-fi iránt.**
* Az Ekumen is rendelkezik egy hasonló csodával, a “szellembeszéddel”, ami a telepátia egy formája, amikor “lehetetlen hazudni”.
** További, magyarul megjelent Ekumen-regény A kisemmizettek, illetve a Galaktika 177. számában olvasható A szerelem az szerelem című novella, melyben a kemmerről tudhatunk meg többet.
Különvélemények