“Mindenki ugyanazzal a céllal megy 2046-ba. Hogy megtalálja az elveszett emlékeit. Mert állítólag 2046-ban semmi sem változik. Ezt senki sem tudja biztosan megmondani, mert még senki sem tért onnan vissza. Kivéve engem.”
Ezekkel a szavakkal indul az igen érdekes honkongi-kínai-francia-német koprodukciós film, a 2046. A cím ne tévesszen meg senkit, nem sci-firől van szó.
A történet az 1960-as években játszódik. Az újságíróból regényíróvá avanzsált Chow Szingapúrból Hongkongba költözik, és egy itteni hotel 2047-es szobáját veszi ki. És hogy miért 2046? Még Szingapúrban figyelt fel erre a szobaszámra, és bár nem tudott a hotelben a 2046-osba költözni, a szoba mégis fontos szerepet játszik életében. Egyik “legjobb” regényének a 2046 címet adja, mely bár sci-fi, saját élettörténetét tartalmazza. A könyvben emberek utaznak vonaton 2046-ba, hogy ott felleljék emlékeiket. Azonban van valaki, aki el akar onnan menni - ő Chow alteregója. A műnek folytatása is születik, a 2047, melyben Chow hongkongi élményeit írja le. Több nővel is kapcsolatba kerül, egyik-másikba bele is szeret, de végül minden kapcsolatnak kiábrándító vége van. A film egyrészt korrajz, másrészt remek lélektani film, melyben a 2046 és a 2047 regények metaforái - és a történetbe bevágó jelenetei - magyarázatot adnak és egy egyedi képi világot teremtenek.
A történetvezetés egyáltalán nem nevezhető lineárisnak, a főhős csapong az emlékei és a helyszínek között, ezért esetleg kicsit nehezen érthető az átlag nézőnek. Vannak állandóan visszatérő motívumok, melyek közül többet maga Chow magyaráz meg. A film összességében egy remek művészfilm, amit csak ajánlani tudok (nem utolsó sorban a gyönyörű és nemzetközileg is elismert Zhang Ziyi miatt).
Remek cikk a filmről itt.
Különvélemények